Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

A MEGÁLLÍTOTT PILLANAT - KORNIS MIHÁLY A fotó botránya és szentsége

Jelesnek és Kardosnak „Mindaz, ami itt történt, botrány, amennyiben megtörténhetett, és kivétel nélkül szent, amennyiben megtörtént. Pilinszky János A fotó botránya és szentsége* KORNIS MIHÁLY Megjelent a Jelenkor 1988 májusi számában A fotó botránya számunkra abban áll, hogy akarva-akaratlanul valóságként adja elébünk azt, ami csak realitás; részleges realitás; a fény-kép realitása. Szemléletünk szerint a realitást a valóságtól mindenekelőtt múltbelisége különbözteti meg: a realitás halott múlt, a már-tudottak összessége, a valóság viszont jelen idejű létezés a keletkezésben: örökké élő jelenvalóság. Mert míg a realitás tényszerű látszat, a valóság ténytől mentes személyességben megélhető viszony a világhoz, és minden létezőhöz, élőhöz és élettelenhez egyaránt, az ásványoktól és a fogalmaktól kezdve, az emberen át egészen Istenig. A fotózás realitással és valósággal kapcsolatos kérdéseit a dokumentumfényképek problematikájának elemzésén keresztül igyekszünk körvonalazni, miközben dokumentumfotónak tekintünk minden olyan fényképet, melyet nem művészi szándékkal, hanem valamely tény vagy tényegyüttesként kezelt világvalóság-részlet rögzítése céljából hoznak létre. 1 Elő— vagyis eleve nem rögzített-— kép a realitásban nincsen, ilyesmi csakis a divinális valóságban, a képzeletben vagy imaginációban fordulhat elő. A közönséges kép, a nem-fotó, a szemünk elé kerülő lát-