Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

A MEGÁLLÍTOTT PILLANAT - KREILISHEIM GYÖRGY 1OO éves a fényképezés

Elhalmozzák kitüntetésekkel, a képviselőház 6000 frank évjáradékot szavaz meg részére. A legkiválóbb természettudósok és vegyészek biztosítják arról, hogy találmánya beláthatatlan jelentőségű. Ingres, a festő, amikor az első daguerreotypiát meglátja, kijelenti, hogy „ez az a pontosság, amelyet mindig el szeretett volna érni képeivel." De az egyhangú hódolat karénekét rövidesen disszonáns hangok zavarják meg. Franciaországban Bayard, Angliában pedig Fox-Talbot maguknak követelik a találmány elsőségét. Isidore Nièpce pedig vádiratot ad ki, amelyben egyenesen azzal gyanúsítja Daguerre-t, hogy halott apja találmányát ellopta és saját neve alatt tette közzé. Heves és elkeseredett vita indul meg arról, hogy ki a feltaláló. Ez a vita száz éven át folyt, és máig sincs végkép eldöntve. Nem is lesz soha. Daguerre éppoly valódi feltalálója a fényképezésnek, mint Bayard, FoxTalbot, vagy Nicéphorc Nièpce. A mai fényképezés azonban nem Daguerre, hanem Fox-Talbot találmányából fejlődött ki. Daguerre ezüstlapja ugyanis csak egyetlen példányban készült, és nem volt sokszorosítható. Fox-Talbot papírncgatívjáról pedig nagyszámú pozitív képet lehetett másolni. A daguerreotypiának nem voltak igazi művészei. A talbottypiával azonban már a fényképezés létezésének legelső éveiben halhatatlan remekműveket alkotott egy skót művész: David Octavius Hill. Hill a fényképezés első és talán máig is legnagyobb művésze. A fényképezéssel csak mellékesen és néhány évig, kb. 1843^4-8-ig foglalkozott. Fényképein megelevenedik az egész korai viktoriánus korszak, megelevenedtek Dickens regényhősei. A mai fényképező megilletődve áll ezek előtt az arcképek előtt. És ez a tisztelet még mélyebb, ha ismeri azt a különbséget, ami az ő felszerelése és Hill kezdetleges eszközei közt van. Az ötvenes években új nagy művésze támad a fényképezésnek Franciaországban: Nadar. Nadar felszerelése jóval tökéletesebb már, mint Hillé volt, de ugyanolyan művészi akarat, ugyanolyan biztos ízlés vezeti gépét. Nadar rendkívül mozgékony szellem. Felszáll az első kísérleti léghajókkal a magasba, és elkészíti a világ legelső légi felvételeit. De leszáll a föld alá is, és Paris katakombáiban megszületnek az első fényképek mesterséges fénynél. Noha ennyire kalandos természet, mégis a portré, a lélekábrázolás a fő működési területe. Az ő lencséje azonban már kíméletlenül élesen rajzol, és stílusa sem romantikus többé, mint Hillé volt, hanem realista. A fényképezés technikája szédítő iramban kezd fejlődni. A vegyészek és optikusok csodát csodára halmoznak, és olyan lehetőségeket nyitnak meg a fényképezők előtt, amilyenekről azelőtt álmodni sem mertek.