Orbis pictus – város-(fotó)-történet - Budapesti Negyed 5. (1997. tavasz)

A MEGÁLLÍTOTT PILLANAT - KREILISHEIM GYÖRGY 1OO éves a fényképezés

Nicéphore Nièpce első felvételét 1825-ben még 8 és 1/2 óra hosszat világította meg. És micsoda homályos, bizonytalan képet kapott! Daguerre ezüstlapja már tiszta, részletekben gazdag képet mutat, de még nála is egy óra a megvilágítási idő. O maga eleinte csakis mozdulatlan tárgyakat fényképez. Az első portréfényképező műtermet Draper és Morse, a távíró feltalálója, nyitják meg New-Yorkban, 1839-ben. Az ő szerencsétlen paciensüknek még félóra hosszat kellett ülnie, mozdulatlanul, behunyt szemmel, a tűző napfényben. A fényképészeti lencsék fejlődését a magyar Petzvál József, egyetemi tanár indítja meg, aki zseniálisan megszerkesztett objektívjét Voigtlaender optikussal készíttette cl. O indította útjára azt a rohamos fejlődést, amely a megvilágítási idők folytonos rövidülését eredményezte, és oda vezetett, hogy ma már a másodperc egymilliomod részét is meg tudjuk rögzíteni, de minden jó amatőr gép is a másodperc ezredrészéig működő pillanatzárral van felszerelve. A régi fényképészeknek azonban nem volt ilyen könnyű a dolguk. Modelljeiket számos csavarral, fogóval és villával kellett mozdulatlanná rögzíteniük. Ezek a szerkezetek és a fényképezés többi fogyatkozásai kihívták maguk ellen a rajzolók gúnyját, akik kenyerüket féltették a fényképezés versenyétől. Különösen Daumier haragudott a fényképezésre, és szellemes gúnyrajz sorozatban támadta a találmány művelőit és a közönséget, amely oly nagy lelkesedéssel fogadta az új technikai csodát. 1869-ben már a szabad természetben való fényképezés is divattá válik. Az új hordozható gép prospektusa büszkén hirdeti, hogy az egész felszerelés nem nyom többet 24 kilónál, és szállításához nem szükséges sem ló, sem kocsi, hanem háton hordozható. Az amerikai George Eastman, a celluloid film későbbi feltalálója, így írja le az akkori fényképészeti kirándulásait: „Abban az időben az ember nem «vitte magával » a fényképezőgépét, hanem úgyszólván kísérte a felszerelését, amelynek a gép csak egy része volt. A szabadban való fényképezéshez nemcsak erős izomzat, hanem bátor szív is kell. Ahol csak felállítottam a gépem, mindjárt nagy tömeg vett körül, mintha csodaszereket áruló kuruzsló lennék." Ilyen technikai nehézségek mellett érthető volt, hogy a szabadban való fényképezéssel csak kevesen foglalkoztak, és a nehéz feladat vonzotta a kiváló szellemeket. Magyarországon is a legelső amatőrfényképezők közt olyan neveket találunk, mint báró Eötvös Lóránt, a nagy fizikus és Lóczy Lajos, a világhírű földrajztudós és utazó. Micsoda szent lelkesedéssel végezték ezek a nagy magyar tudósok ezt az önként vállalt nehéz feladatot. A fényképészt attól a tehertől, hogy sötétkamráját mindig magával kelljen cipelnie, Richard Maddox, angol orvos találmánya, a száraz lemez sza-