Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - GYÁNI GÁBOR A kávéházba járó polgár

hanem olyan nyilvános hely is egyúttal, melyet a férfiak sajátítottak ki maguknak. Amint előbbi idézeteink is bizonyítják, a tézis erősen vitatható. A kávéház mint a férfiak monopóliuma legföljebb annyit jelent, hogy 1. a férfiak külön, nők nélkül gyakrabban jártak kávéházba, mint nőkkel egyetemben (így volt ez Budapest metropolisszá válása előtt, a kifejlett nagyvárosi polgári életmód kialakulásának abban a korai periódusában, melyről a napló tudósít); 2. a nők kávéházba kizárólag férfiakkal együtt, az ő oldalukon tették be a lábukat, egymagukban soha nem tértek be oda. Mindebből az következik, hogy hiba lenne azt gondolni, miszerint férj s feleség együtt nem volt gyakori vendége valamelyik pesti kávéháznak, ami az angol klubok esetében például elképzelhetetlen lett volna. Mindamellett tény, hogy a kávéház törzsközönsége többnyire férfiakból állt, ami a férfiak szokásos napi életmódjából közvetlenül adódott. Naplónk maga is tanúsítja, hogy a férfiak napközben, rendszerint közvetlenül az otthoni ebéd elköltése után, s a délutáni hivatali idő előtt egykét órát szinte minden nap eltöltöttek kedvenc kávéházaik valamelyikében. A 83 regisztrált alkalomból 14 esetben Csorba Géza egyedül időzött a lakásuk vagy a belvárosi munkahelye, a Királyi Ügyészség közelében fekvő valamelyik kávéházban néhány órát. A felesége ugyanakkor egyedül soha nem volt kávéház vendége. Azzal, hogy a férfi mint kereső munkát végző általában is több időt töltött a nyilvános szférában, mint eltartott felesége, a kávéházi nyilvánosságnak is több hasznát vette: szerves részét képezte mindennapi rutinszerű szociabilitásának. De vajon mi vonzotta a férfiakat, majd az ő társaságukban a nőket a kávéházba, mivel foglalták el ott magukat? Sőt: mit fogyasztottak ottlétük során a kávéházi vendégek? A korabeli kávéházak - s ez később sem módosult érdemben - sokrétű szolgáltatást nyújtottak vendégeiknek: a legtöbb kávéházban még ebédelni és vacsorázni is lehetett. Ilyen igénnyel, igaz, zömmel a saját háztartást nem vezető, nőtlen, középosztálybeli férfiak léptek csak fel, ám az olyan kávéházi vendég, mint maga Csorba Géza, elvétve sem használta a kávéházat vendéglői-éttermi szolgáltatásként. Ha kávéházba ment, egyedül vagy feleségestől, akkor kizárólag csak ivott, s ha evett, is legföljebb uzsonnázott. Fél öt után, szól a napló egyik bejegyzése, „hamar felöltözve elmenénk a Redoutek-kávéházba [ti. a Vigadó kávéházába - Gy. G.] ozsonnázni"(246.1. és még 263., 268., 275.1.) Inni is elsősorban persze kávét ittak, ám ritkábban mást is. A Corsó kávéházban például egy alkalommal „Eszter kávét, mi atyámmal szőlőt [bizonnyal szőlőlevet Gy. G.] rendeltünk"(90.1.). Vagy: „A Corsó kávéházban Géza kis fehér [bort - Gy. G.], Kázmér kapucinert, én nagy fehért ittunk"(80. 1.) Máskor: „A Corsó kávéházba mentünk be. Sört nem lehetett kapni, holott a főcél az volt..."(113. 1.) „Belefáradtunk a kávéházba, ráparancsoltunk [sic!] a pincérre, [hogy hozzon] limonit, s ittunk borúra-derűre"(196. 1.) Végül: a „Haasházi Valéria kávéházban [a mai Vörösmarty téren - Gy. G.] theát hozatánk, Cica [Csorba Géza - Gy. G.] tejjel, én rummal ittuk"(125. 1.). A kávé vagy esetenként más ital fogyasztása azonban nem önmagában vonzotta a