Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - GYÁNI GÁBOR A kávéházba járó polgár

budapesti polgárt a kávéházba, ennél nagyobb erővel hatott rájuk a kávéházakban olvasható újságok, napi- és hetilapok nemegyszer igen bő választéka. Nem túlzás kijelenteni: a kávéházak talán fő szolgáltatása a szabad újságolvasásban, e kvázi könyvtári olvasótermi szolgáltatásban rejlett. Források hiányában nem lehet pontos képet alkotni róla, hogy egy-egy átlagos fővárosi kávéház hány sajtóterméket járatott és mi volt ezek szokásos szerkezete. Egy biztos: a stabil közönségre számító kávéház nem adhatta alább a rendelt lapok bizonyos minimumánál. Ha erről a minimumról nem is mondhatunk bizonyosat, a maximumról némileg tájákoztat a híres bécsi művészkávéház, a Café Central lapkínálata. Az 1913-as katalógus tanúsága szerint a kávéház 251 sajtótermékre Fizetett elő, közte az összes számottevő európai napilapra, s jelentős heti vagy havi folyóiratra. Természetesen a lapok ilyen gazdag kínálatával egyik század végi vagy század eleji budapesti kávéház sem vetekedhetett, mégis biztos: ahogy az obligát biliárd nélkül a kávéház jogilag sem létezhetett, úgy a vendégei számára korlátozás nélkül hozzáférhető sajtótermékek nélkül sem számított igazinak. Ezt látszik igazolni a mód, ahogy a kávéházat akkoriban használták, az, amire használták. A forrásunkul szolgáló napló szerzői például szinte mindenkor azzal a határozott szándékkal ültek be egyik vagy másik pesti kávéházba, hogy „lapokat olvassanak". S ha olykor nem is ez vonzotta őket, akkor sem mulasztották el, hogy közben átfussák az újságokat. „Mi a Redoute felé irányzók lépteinket, melynek kávéházába betértünk. Ott egy ablakfülkében helyet foglalva, cica tejszínt, én kávét hozattam. Ozsonna után rengeteg sok újságot olvastunk. Különösen szép volt a Bolond Máskában] 'Az udvari estélyen' c. kép." (126.1.) A kávéházban elolvasott „élclapok néhányát" más alkalommal is megemlítik, ezenkívül azonban csak a Fővárosi Lapok (pl. 145. 1.) és az Ellenőr (pl. 266. és 267. 1.) olvasásáról szerzünk tudomást. Rendkívüli események idején, mint az 1876-os téli árvíz során, amely belvárosi albérletüket is fenyegette, vagy Deák Ferenc halálakor különösen erős a késztetés, hogy a kávéházban elérhető újságok széles körének átolvasásával enyhítsék információéhségüket. „Elmentünk Eszterrel a Dunához. Lassan emelkedik. Nyugtalanságom ösztönszerűen hajtott be a Vigarda kávéházba. Esti lapokat kértem." (331. 1.) A fő vonzerő tehát a kávéházi sajtó böngészése, hozzá képest csekély az itt rendezett baráti összejövetelek szerepe, a csak itt található barátok, ismerősök társaságának keresése vagy az egyéb „szórakozás" iránti vágy, melynek kielégítéséhez a kávéház nyújtaná a nyilvános kereteket. Ha ilyen nem szokványos szórakozás lehetősége a kávéházon belül váratlanul felmerül, külön megjegyzésre méltó eseményként kerül be a napló szövegébe, mint a következő esetben is: „este az Üllői út 17. sz. új kávéházba mentünk lapókat olvasni, hol zene is volt." (379. 1.) 4 Buzinkay Géza: Mit olvastak egy bécsi kávéházban 1913-ban? Somogy Megye Múltjából, Kaposvár, 1992. 328. p.