Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - NAGY BEÁTA Nők a kávésok és a kávéházi alkalmazottak között

A 19. század második felétől kezdődően az urbanizációs folyamat látványosan megnövelte a klubok, kaszinók és kávéházak számát is. A nagyvárosi élet új színterei hihetetlen számban kínáltak - rangjuktól, vagyonuktól, műveltségüktől függően lehetőséget a polgároknak a társas élet új formáiba való bekapcsolódásra. Néhány esztendő leforgása alatt több száz klub és kávéház kezdett működni Budapesten. Ezek a főváros társas életének meghatározó jelentőségű pontjaivá váltak, amelyek közönsége jelentősen elkülönült egymástól. „A klubokban tehát tovább fognak játszani (kártyázni - N. B.), a kávéházba pedig tovább fognak járni az emberek. Az egyik kiegészíti a másikat, a kettő egymás nélkül tökéletlen volna. Intézménynek éppen úgy, mint-kávéháznak, vagy klubnak."

4 Annak ellenére, hogy jelentős változások történtek a nők társadalmi helyzetében, így például megnövekedett jelenlétük a kereső tevékenységben, a két világháború közötti Budapest köz- és társas életében mégiscsak ritkán találhatunk nőket. Ennek oka az, hogy a patriarchálisán szerveződő társadalomban látványosan, térbelileg is szétváltak a férfiak és a nők által látogatott szférák. A nemekről kialakított társadalmi kép szerint a nőknek nem 2. Hanák Péter: Polgárosodás és urbanizáció (Polgári lakáskultúra Budapesten a XIX. században). Történelmi Szemle, 1984/1-2.123-144. p.; valamint uő.: A Kert és a Műhely. Budapest, 1988. Különösen: Polgárosodás és urbanizáció. Bécs és Budapest városfejlődése a 19. században. (17-62. p.) 3. Nagy Beáta: Klubok, koszinak, társaskörök: az elit társas életének színhelyei. Szakdolgozat, 1986. 4. Vízöntő: A kávéház meg a klub. Új Idők, 1918.1.368. p. s Nehezen megvalósítható normát jelentett ez azonban jutott hely a férfiak által uralt társaséletben. Az általánosan elfogadott norma szerint a nők elsődleges feladata a hagyományos női szerepek betöltése volt, amelynek semmiképpen sem volt része az otthon falain kívül zajló társas életben való részvétel. 2. Női emancipáció, női jogok A múlt század végétől kezdve erőteljes sufragette-mozgalom (a nők választójogáért folytatott küzdelem) bontakozott ki a Feministák Egyesületének vezetésével, amely 1914-től megjelentette A Nő című feminista folyóiratot. Folyamatosan hangsúlyozták a női választójog bevezetésének szükségességét, emellett sokat foglalkoztak a nők munkavállalásának kérdésével. Ennek ellenére a mozgalom csak a társadalom felsőbb osztályainak nőtagjait érhette el, és hatás nélkül maradt a dolgozó nők szélesebb csoportjaira. Számos egyéb nőmozgalom és női szakmai szervezet is szerveződött a századfordulótól kezdve. 1895-től fokozatosan kibővült a nők előtt a felsőoktatásban való részvétel lehetősége. Ez azonban célzatos korlátozásokat is tartalmazott, mivel kezdetben azokat az egyetemi karokat nyitották meg a nők előtt, amelyek nem olyan specializációhoz a munkáscsaládok számára, akiknél az anyagi kényszer erőteljesen meghatározta a nők munkaerő-piaci részvételét. Nyugat-Európában a 20. század elején a női keresőtevékenység megváltozását, az ún. családi fogyasztói gazdaság (family consumer economy) térhódítását figyelhetjük meg. A nők (a munkáscsaládokban is) egyre nagyobb arányban maradnak távol a munkaerőpiactól, és ezzel párhuzamosan felértékelődik az otthon szerepe. Lásd erről Tilly, L. - J. Scott: Women, Work and Family Holt. New York, Rinehart and Winston, 1978.