Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - VARGA ÉVA Hölgyközönség a pesti kávéházakban

dósorba cseperedett lányuk. Ez a kávéház azonban nem a századfordulós csodák birodalma, ahol mindig történik valami, épp ellenkezőleg, az unalom mezeje, ahol kilenc éven át minden változatlan. Persze, a kávéházba járásnak más polgári formái is működtek. Vas István például Kassák mostohalányával, Étivel éli kávéházi magánéletét. „Eti meg én vasárnaponként rendszerint megengedtük magunknak azt a fényűzést, hogy kávéházban reggelizzünk, napi- és hetilapok vasárnapi számait forgatva..."

65 Ám a vasárnap délutánokat az ifjú író a Seemann kávéházban tölti Kassák és csoportja társaságában. Ez nem a magán-, hanem a közélet terepe. A művészkávéházakba járó írófeleségek egyike-másika is újabb viselkedési minták szerint kezdett berendezkedni: saját életet éltek, bárha a saját élet bizonyos elemei időnként kissé extravagánsnak tűntek. Legalábbis ez derül ki Déry Tibor ítélet nincs című regényének a Hadik kávéházról és K. Arankáról szóló részeiből. A két háború közti kávéházról és annak női közönségéről igen pontos képet fest Nagy Lajos Budapest nagykávéház című munkájában.

67 Rendre felsorakoztatja a körúti kávéházi nőtípusokat. Nemcsak a figurák és jellegzetességeik, hanem a kávéházi szokások is feltárulnak előttünk. Egyebek közt megtudjuk, hogy a kávéház reggeli életét a férfiak uralják, ők a „jellegzetes reggelizők". A nők ilyenkor többnyire a háztartással foglalatoskodnak, bevásá65. Vas István: Mért vijjog a saskeselyű? Bp., 1981. II. 220-221. p. 66 Déry Tibor: ítélet nincs. Bp., 1971.288-299. p. rolnak. A kávéházból nagy alapossággal megfigyelhető prostituáltak ilyenkor még alszanak. Ok nem is tartoznak igazán a kávéházhoz. Sosem ülnek be, hanem előtte flangálnak. Ez a szituáció (látni őket, de az utcán vannak) remekül kifejezi félig társadalmon (kávéházon) kívüli helyzetüket. Náluk lényegesen magasabb státuszt kap Dobosiné, aki a kenyérkereset módozatait tekintve nem sokban különbözik az előzőektől, de már „belül van", s ezt szolid öltözködése és „helyénvaló", feltűnésmentes viselkedése is hitelesíti. Dobosiné válogat a férfiak közt, természetesen anyagi helyzetük alapján. Ezt könnyen teheti, hisz minden nap megjelenik visszafogottan elegáns kosztümjeiben, hogy kávéját és kuglófját elfogyassza, s közben csendesen figyel. Ám nem ő az egyetlen nő, aki magában ül a kávéházban. A törzsvendégek közt találjuk Bogár Lydia írónőt, aki nem tartozik a tulajdonos kedvenceinek sorába. „A kávéházban ne írjanak a hölgyek. A kávéházban szórakozzanak. Az ilyen nő, kérem, valóságos vendégriasztó"

68 - tolmácsolja a pincér a tujadonos vélt nézeteit. A három Sachs nővér továbbfűzi a gondolatot: „Az ilyen [dolgozó - V. E.] nők miatt nem tudnak a férfiak elhelyezkedni. A nő menjen férjhez. A nőt tartsa el az ura. Az ilyen nő nem is akar férjhez menni. Az ilyen nő éppen annyira káros a rendes nőre nézve, mint aki az utcán sétál."

69 Ez a vélemény meglehetősen jellegzetes. 67 Nagy Lajos: Budapest nagykávéház. Bp., 1981. (Első megjelenés: 1936) 68. /. m. 180. p. 4». Lm. 180-181. p.