Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - SÁNTA GÁBOR „Vigasztal, ápol és eltakar"

Egészen pontosan az, hogy miért jártak a budapestiek kávéházba a századforduló éveiben, és hogy miként élték meg e szokásukat ők maguk, az érintettek. I. Jobb, mint otthon „Sehol a világon annyira nem űzik a kávéháznak kultuszát, mint Budapesten - jelenti ki határozottan Gerő Ödön, a fővárosról írt szellemes szociográfiai műviben -, Budapesten sehol úgy, mint a Terézvárosban. A Lipótvárosban sok a klub, a Belvárosban a templom, az Erzsébetvárosban a kifőző, a Ferencvárosban a kocsma, a Terézvárosban a kávéház. A kávéháznak ha ezer is a hibája, a temérdek hibát jóvá teszi az az egy érdeme, hogy a demokráciát terjeszti. A márványasztal körül cifra ruha mellett a kopottas is megfér, pecsenyelakott ember szomszédjában bátran koroghat a napidíjjal hizlalt gyomor. A terézvárosi kávéház elüt a többi kerületétől. A lipótvárosi kellnernek szavajárása a »pitte gleich«, a belvárosié »azonnal, kerem«, a ferencvárosié » igenis, mindjart«, az erzsébetvárosié »komm schon«, a terézvárosié »gleich, doktor úr«. A Terézvárosban temérdek sok a doktor, legtöbbjét a kávéházi pincér promoveálta azzá. Aki bécsi lapot olvas, doktor úr, aki francia lapot kér, már herr professzor."

5 4. Szini Gyula: Kávéházak. In: Pesti konfetti. Bp., é. n. [1913.] 82-88. p. 5. Gerő Ödön /. m. 41—42. p. s. Kóbor Tamás: Budapest a kávéházban. I-VI. A Hét 1892. december 25. és 1893. május 7. között adta közre a tárcasorozatot. A fentieket az első részből idéztem. A sorozatból Kóbor Tamás, a későbbi neves publicista és író, Gerő Ödön nyomán indult felfedező utakra a fővárosban. A társadalomtudományok iránt élénken érdeklődő fiatalember 1892 végén Budapest a kávéházban címmel hatrészes tárcasorozatot kezdett A Hétben. „A tudomány komolysága ellen vétek - szabadkozik a témaválasztás miatt -, midőn frivol tárcaírói tollal, egy novellista szubjektív észleléseivel és egy fiatal ember gyarló tudásával nekimerészkedem ennek a tárgynak. Ma még büntetlenül tehetem meg, mert az általános fölfogás inkább a tárcaírónak, mint a szociológusnak szánja ezt a témát, de meg vagyok róla győződve, hogy talán már a legközelebbi generáció komoly, kötetes munkát fog írni ugyanerről a témáról." Kóbor egy életre szóló témát talált a fővárosban. A kilencvenes években írott tárcáinak jelentős hányada foglalkozik Budapest társadalmi életével. Ezek az írások a későbbi regények előtanulmányainak tekinthetők. Segítségükkel válhatott Kóbor Tamás a lehetséges naturalista próza egyik legjelesebb hazai képviselőjévé a századforduló éveiben.

7 A fővárosi kávéházakról írt tárcasorozatában Kóbor abból a megfigyeléséből indul ki, hogy „nem lehet a véletlennek vagy a spekulánsok szeszélyének tudni be, hogy minálunk Budapesten oly sok a kávéház, s hogy minden újabb utcasarkon egy új kávéház keletkezik. Az a körülmény, hogy való további idézetek pontosabb helyét a zárójelben közölt római számok adják meg. 7. V. ö.: Sánta Gábor: Kóbor Tamás Budopestje. In: íegnop előtt. (Irodalmi utozások a Monarchiában.) Szeged, 1994. Szerk.: Fried István. 17-38. p.