Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - SÁNTA GÁBOR „Vigasztal, ápol és eltakar"

minden új kávéháznak rögtön támad publikuma, anélkül, hogy a szomszéd konkurrens publikuma megcsappanna, arra mutat, hogy már létező, lappangó kávéházszükséglet teremti az új boltokat. Továbbá nem pusztán a konkurrálás kényszerűsége fejleszti oly őrületes módon a kávéházak luxusát, hanem megvan az emberekben bizonyos fokú szükségérzete a gazdag ornamentumoknak. az óriási tükörlapoknak és a pazar világításnak. Nem a véletlen, sem pedig a helyiség eleganciájának mértéke gyűjti bizonyos kávéházakba az azonos társadalmi fokon állókat, hiszen a legocsmányabb kávéházban is tíz krajcár az ára a fekete kávénak és a legelegánsabban sem drágább tízenhat krajcárnál." (Kóbor-I.) Hanem akkor mi az oka ennek a nyilvánvaló szükségletnek? Erre a kérdésre keres választ tárcasorozatában Kóbor Tamás. E szükséglet mértékére csupán két számadat: A Pallas Nagy Lexikona 1895-ben 1377 kávéházról és kávémérésről tud az országban; ebből 663 Budapesten várja vendégeit. Kóbor Tamás számára a kávéház szociológiai és pszichológiai rejtély. A kávéház ugyanis „csak formailag kávéház. A fekete kávét csak mellékesen isszuk meg; ha kávéházba megyünk, főleg azért megyünk oda, hogy ott legyünk. - Miért? - Nem tudom. Újságolvasás céljából? - Ez csak következménye annak, hogy oda járunk." Kóbor, bevallottan, nem talál egyértelmű magyarázatot megfigyeléseire, jobb híján megelégszik azzal a megállapítással, hogy „csak egy van, amit csak a kávéházban talá3. h Pollos Nagy Lexikona, l Budapest, 1895. 288. p. lünk - sehol másutt: a kávéházi levegőt. Ezt a szivarfüsttel telített, egészségtelen, tikkadt, fülledt levegőt, mely ha lakásunkban volna, soha oda be nem tennénk a lábunkat, de a kávéházban szeretjük, nélkülözzük, ha nincs benne. A jól szellőztetett kávéház, vagy amelyben kevés ember van kellemetlen, hideg, visszariasztó, s nem is maradunk benne sokáig. Ez a levegő és ez a lárma, ami folytonos rezgésben tartja, úgy látszik, ez az, amire szükségünk van. De csak látszik - voltaképpen ez is csak fikció, mint az, hogy ebéd után a fekete kávé elősegíti az emésztést." (Kóbor - I.) Feltevése kifejtésekor abból a rejtett kávéház-szükségletből indul ki, amelynek tényét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az újabbnál újabb kávéházak megnyitása cseppet sem csökkenti a már meglévők forgalmát. E szükséglet szociológiai okait kutatva megállapítja, hogy „a kávéház nemcsak egy ipartestület kereseti forrása, nemcsak hely, ahol feketét lehet kapni, hanem produktuma egy bizonyos fokon álló civilizációnak, szükségképpen való okozata [Kiemelés tőlem - S.G.] valamely kulturális fejlődésnek, és szimptómája egy általános pszichológiai állapotnak."(KóborI.) Kóbor a budapesti kávéházakat a nyugat-európai mértékben hierarchizálódó nagyváros társadalmi szükségletének tartja. Olyan helyeknek, amelyek virágzását elsősorban szociális szükségszerűségek biztosítják. Ennek látványos megjelenési formája, hogy egy-egy fekete közel ugyanannyiba kerül az előkelő belvárosi kávéházakban, mint Budapest külső kerületeiben.