Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - WILHELM DROSTE Kávéház az Osztrák-Magyar Monarchiában

presszók még nemrégiben is rendkívül életteliek voltak, s nemcsak a fővárosban. Egy falu, amelynek nem volt presszója, szégyenben élt. Az utóbbi években aztán a kávé eme kisebb és gyorsabb hadállásait is szabályszerűen megtizedelték. Aki ma Bodor Ferenc Pesti presszók című könyvével indul a városban felkutatásukra, tanúja lehet ennek az agressziónak. Szinte hetente törölhető egy presszó a tartalomjegyzékből. Budapest megint nagy átváltozóművésznek bizonyul. A város átöltözködik. Tegnap még presszók határozták meg a utcaképet, ma már éjjel-nappali közértek, Kleiderbauerok, Toplessbárok és benzinkútszerű vegyeskereskedések. De a nyomor közepén csírázik a remény. Mindez nagyon gyorsan megváltozhat. Budapest borzasztóan gyors és simulékony női tehetséggel képes égbekiáltó hűtlenségei mellett mégis hűséges maradni. Már az is jó jel, hogy mostanában a legőrültebb szórakozóhelyeken óriási reklámtáblák virítanak, melyek állítják - egy kávéházról van szó. Ezek aztán gyakran piszkos kocsmák, csak néhány négyzetméter nagyságúak, konyhazsír és pálinkaszagúak, de a hetvenkedő „Kávéház" feliratok írásba foglalva fejezik ki az igényeket, a vágyakat. Egyben nagyon sokat beszélnek is a kávéházakról, minden kis előjelnek, amely egy új kávézóhely létrejöttére utal, hírértéke van, és futótűzként terjed el a városban. Folyóiratok veszik fel nevükbe a mágikus „kávéház" szót, vagy legalábbis rovatot nyitnak ezzel a címmel. Némelyek még nyilvános szerkesztőségi üléseket is tartanak olyan helyeken, melyek a kávéházi kultúrára emlékeztetnek. így formálódik az igény, s csak a rajtjelzésre vár egy igazi kávéház formájában. Ha ez egyszer létrejön, Budapesten máról holnapra egy egész világ nőhet ki belőle. A kávéházi kultúra virágkora is megmutatta, milyen tempóra képes ez a város, ha sikerül meglovagolnia az ördögöt. Aki Budapesten az eltűnt kávéházak keresésére indul, kényelmesen eligazodhat az amerikai gyorsétterem-hálózatok segítségével. Ezek - ha a város szélén nem emeltek új épületeket -, garantáltan a néhai kávéházak elárvult termeit gyalázták meg. Különösen kívánatosak e belső terek azután a bankok számára, mivel a kávéházak ablakai előtt hullámzó emberáradatot a pénzintézetek is szívesen irányítanák pénztáraikhoz. A valamikori kávéházak közül némelyik amerikai biliárdszalonként (csatolt pizzériával) vagy étteremként próbálja meg átvészelni a krízist. Egynek szerencséje volt a szerencsétlenségben, és ma a város legjobb könyvesboltja, három még a szerencsétlenségben is szerencsétlenüljárt, és kaszinóként tengeti megbecstelenített életét. A legeslegrosszabb sors az egykori Central kávéháznak jutott. Nemrégiben még az ELTE egyetemi klubjaként szolgák. A nagyvonalú kávépalota szépsége itt határozottan látható volt, még ha a krónikusan szegény egyetem nem is tudta előteremteni a pénzt az általános hanyatlás megakadályozásához. Ez lett volna a legkönnyebben megmenthető a város kávéházai közül, és minden szépségével nyilvánvalóan arra várt, hogy a főpolgármester vagy akár maga a Pápa személyesen vegye védelme alá. Nem védte meg senki. Ehelyett egy játékautomatákat gyártó cég képviselője kapott szabad kezet. Most gépek és emberek versenyeznek ott fegyverropogásban, tombo-