Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

A KÁVÉHÁZ MINT „AKARAT ÉS KÉPZET" - WILHELM DROSTE Kávéház az Osztrák-Magyar Monarchiában

pillanatai számára. Itt álltak a legjobb biliárdasztalok, itt találkoztak a város legelőkelőbb körei, itt reprezentáltak és ünnepeltek. A szálloda frontoldala a Sebes-Körösre néz, de a kávéház nagy teraszával a város legfontosabb terére, a Bemer térre nyílik, a mai Köztársaság térre, a Piata Republiciire. Ebben a városban fejlődött Ady Endre harcias gondolkodásmódja, itt találta meg az első hangokat feltűnően modern költészetéhez. Gyakran üldögélt a Royalban délelőtt, ha egyáltalán még délelőtt felkelt egy átlumpolt éjszaka után. A gazdagon díszített termek még ma is bámulatosan jó állapotban vannak, és a szintén megőrzött kerthelyiséggel együtt étteremként szolgálnak. Közepes nagyságú csoda, hogy ez az étterem még egyáltalán üzemel. A szálloda is használható még eredeti céljaira, csak a régebben szintén a komplexum részét képező gőzfürdőt fokozták le: néhány éve irodai helyiségeket alakítottak ki benne. A Bemer tér, melynek arculatát leginkább a színház hatalmas épülete jellemzi, volt régen a város abszolút kávéházi központja. A nagyváradi szellemi élet számára a Royalnál még fontosabb szerepet töltött be az EMKE kávéház. Itt üldögélt Ady esténként, sokszor késő éjszakába nyúlóan, ennek a háznak a falán - ma az egész épületet a szállodával együtt Astoriának hívják - helyezték el emléktábláját. Ez volt a szabadkőművesek találkozóhelye és mindazoké, akik radikálisabb eszméket vallottak a szabadságról, melyekkel túl kívántak lépni a Bécsben és Budapesten kormányzók tétova engedményein. Ebben a kávéházban és nem a túlméretezett Budapesten alakult meg 1907ben a fiatal írók azon csoportja, amelyik a Holnap című antológiával mértékadóvá vált a modern magyar költészet számára. Még manapság is ihatunk kávét az egykori EMKE termeiben. Itt minden szolidabb formában maradt fenn, látható, hogy kezdetben is szerényebb keretek között üzemelt. Különleges vonzereje abban a lehetőségben rejlik, hogy egy lépcsőn át felmehetünk egy galériára, ahonnan a teremben lent folyó események jól áttekinthetők. A kávéháznak erre a második szintjére közvetlenül a szállodaszobákból is el lehet jutni. így hát a vendég megkeresheti Ady törzsasztalát, és megidézheti szellemét, anélkül, hogy el kellene haladnia a recepciós pult előtt. A ház nyíltan hű maradt liberális tradícióihoz. A kávéházhoz sajnos nem. A kávé minősége enyhén szólva kétes. Itt sem élték túl a Thonet-székek, az öntöttvas lábakon álló márványasztalok és az újságkínálat a fejlődést, de a terem megvan, és mint Csipkerózsika, türelemmel várja megmentő hercegét. Ugyanígy egy óriási szabadtéri színház is, amely a szálloda udvarán rejtőzik. Egy nagy hintaló, valószínűleg az utolsó darab kellékei közé tartozott, régóta dacol esővel és hóval, s bármikor kész lenne a herceget, ha végre eljönne, az egész világon körbehordozni. Sétálunk 1995-ben: a Köztársaság téren szinte kizárólag azok az épületek vesznek körül, melyek 1900 táján a Bemer tér mozgalmas életének is keretet adtak. Valóban mesébe illő, hihetetlen hangulatba ringat ez a környezet. így kicsit könnyebb megbocsátani a kávéházaknak, hogy kissé primitív kávézókká változtak át, örülni az egyetlen és ezért büszke, teraszos kínai étteremnek, az egykori EMKE-vel éppen szemben álló kávézó előtt folyó életnek.