Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

HELYEK ÉS TÖRTÉNET - SCHWEITZER GÁBOR Lapok az Abbázia kávéház történetéhez

likumát" - írja egy folyóirat a nyitás időszakára visszaemlékezve. „Az Oktogon-téren csuda történt: egy kávéház alapítódott, melyről még megnyitása előtt azt rebesgették, hogy új korszakot jelent a kávéházi Pest életében. Az egész Monarchiában nem volt nagyobb tükör sehol, mint ebben az új helyiségben, az asztalokat értékes onixmárvány fedte és benne angol-módra borotvált pincérek villogtatták plasztrónjukat. Az új kávéház az »Abbazia« volt."

5 A Vas megyei születésű - KemenesSömjéni - Steuer Gyula ekkorra már tekintélyes fővárosi polgár. Legalábbis erre utal az a tény, hogy 1885-től, vagyis alapítása évétől tagja volt a „Deák Ferencz a Testvériséghez" szabadkőműves páholynak.

4 Sokatmondó az az információ is, miszerint neve hosszú időn át fel-felbukkant a budapesti virilisek, vagyis a legtöbb adót fizető 1200 polgár jegyzékén. 1888-ban 1767 forint adóval a 209-ik helyet foglalta el, 1900ban 5561 koronával a 191-ik, 1904-ben 5885 korona adóval már a 137-ik hely birtokosa, majd egy gyors zuhanás után 1912ben a virilisjegyzék 1078-ik helyezettje 2057 korona adóteherrel. Ezek az adatok, noha közvetlenül nem utalnak a tényleges vagyoni helyzetre, mindenesetre jelzés ér4 Budapest Főváros Levéltára. Pesti (1875-től Budapesti) Királyi Törvényszék cégbírósági iratai (a továbbiakban BFL) VII. 2/e Kereskedelmi Egyéni Cégek Jegyzéke. 5. k. 116. p. s. Intérieur, 1913. március. 28. p. 6. Palatínus József: A szabadkőművesség bűnei. A magyarországi szabadkőművesek mozgalma és külföldi kapcsolatai 1920-tól 1930-ig. A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig. Bp.

( 1939.321. p. 7 Az 1912-es év adatát lásd: Fővárosi almanach, lexikon és útmutató 1913-1915. (Szerk. Guthi Imre, Budapest, 523. p.); 1888-ra: A fővárosi 1200 legtöbb adót fizető választó 1888. tékűek. Jelzik számunkra, hogy Steuer Gyula - egyfajta szempontból - privilegizált helyzetű polgára volt a székesfővárosnak. Ahhoz a szűk gazdasági és politikai elithez tartozott, amely hosszú időn keresztül a fővárosi törvényhatósági bizottsági választások alkalmával igen meghatározó jelentőségű volt. A kínálkozó lehetőséggel, mármint, hogy virilistársai szavazata jóvoltából az imént említett testület tagjai közé választassék, Steuer Gyula kávés és háztulajdonos a jelek szerint nem élt. Úgy tűnik, nem vonzotta a közéleti szerepvállalás. Nevével még a kávés szakmai testületek vezetőségében sem találkozunk. Igaz, 1891-ben jelölték a Budapesti Kávés Ipartársulat választmányi tagjának, de mindössze egyetlenegy szavazatot kapott.

8 Testvéröccse, Sándor, a Fiume kávéház tulajdonosa viszont hosszabb időn át volt tagja az ipartársulat számvizsgáló/felügyeQ lő bizottságának. Amikor 1913 márciusában, élete 72-ik évében elhunyt, temetésén illusztris közönség kísérte utolsó útjára. A francia és a spanyol konzul, valamint Vaszilievits János alpolgármester jelenlétében a kor jeles rabbinusa, Hevesi Simon mondott búcsúbeszédet felette. A kávéház-építészettel is évi jogérvényes névjegyzéke.; 1900-ra: Budapest Székesfővárosban legtöbb adót fizető 1200 választó 1900. évi névjegyzéke. Bp., 1904. 8 Kávésipar Szakközlönye, 1891. március 1. 9. „A vendéglátás emlékei" c. Gundel Imre és Harmath Judit által írt könyv (Bp. 1982.) 214. oldalán szerepel egy fénykép, melyet - tévesen - Steuer Gyula képmásaként tüntettek fel. Az arckép - a Magyar Vendéglős és Kávésiporz. folyóirat 1899. II. 10-i száma szerint - Steuer Sándort ábrázolja, míg a Gyuláról készült fénykép ugyanezen folyóirat 1900. július 15-i számában látható.