Budapest, a kávéváros - Budapesti Negyed 12-13. (1996. nyár-ősz)

NŐK A KÁVÉHÁZBAN - FORRAI JUDIT Kávéházak és kéjnők

ban különbözött a kávéháztól, hogy csak egy tekeasztal lehetett a helyiségben, de a kártyázás engedélyezett volt. Kötelezték a kávéházakat étel-ital kiszolgálásra és az esti 11 órai zárásra. Amennyiben mégis záróra-hosszabbítást kért esténként a tulajdonos, 11 óra után éjjel 3-ig a kiszolgálást szüneteltetnie kellett. Éjfélre maradt-annak, aki még maradt - a zene és a kuplék. Az éjjeli mulatókból a társaságok az éjjeli kávéházakba tértek be, és ott fejezték be az esti mulatást, sokszor hajnalban. Budapest a kontinens legmulatósabb városa volt. Korabeli leírás szerint egy mulatós pesti éjszaka így végződik: „Végre azonban nyugalomra vágynak a kávéház látogatói is. A szeparék kiürülnek, a kávéház előtt állomásozó fiakkerosok hazaszállítják a mámoros vendégeket. Hajnalodik. A paloták mögül méltóságteljesen kúszik elő a nap, és fényes sugaraival bearanyozza a szürke háztetőket. Az utcákon megjelennek a reggel első hírnökei: a millimárisok, a süteménykihordók, a munkához siető emberek. A gőzfürdők pedig megtelnek a tegnapi emberekkel, kik még a gőzfejlesztő kazán dübörgésén keresztül is áthallják az éjszakai melódiát: Nem akar az ökörcsorda legelni..."

22

. 22 Oocsó Emil: Orfeumok, Chantantok. In: A mulató Budapest. (Szerk. Lenkei Henrik), Budapest, 1896.296-306. p.