Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTTETŐK - DÉRY ATTILA A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (1870-1948)

ca. Ezt viszont az F.K.T. nem hagyta jóvá, hanem saját ideiglenes utasítását tartotta szem előtt 1886-ig, amikor már nem ideiglenes jelleggel szabályzatszerű, új „Utasítást" léptetett életbe. Ez a - főváros fejlődését alapvetően meghatározó - „Utasítás" négy beépítési övezetet különböztet meg, meghatározott szélső értékek közti beépítési százalékokkal és műszaki előírásokkal. Ekkor már módosult az F.K.T. és a főváros viszonya; az F.K.T. ugyanis nem érezte magát följogosítva kihágások és büntetések megállapítására, hanem fölkérte a fővárost, hogy építésrendőri ügyekben, kihágások büntetéséről alkosson szabályrendeletet. Az „Utasítás" a telkek szabályozására nem terjedt ki, mert azt a kormány az 1881. évi XLI. tc.-ben meghatározta. Ezen előírások hibája volt, hogy lehetővé tették a zsúfolt, nyomornegyed jellegű beépítést is, és nem tartalmaztak külön vári építési szabályokat sem. 1891-ben a főváros szabályrendeletekkel próbálta az építésügyet irányítani - sikertelenül. Az F.K.T. 1984-ben új, lényegében az „Utasítás" elveire támaszkodó szabályzatot léptetett életbe, amely a főváros építését huszonegy fejezetben tárgyalta. E szabályzat megszüntette a pincelakásokat, részletezte a középület- és gyárépítkezésekre vonatkozó előírásokat és meghatározta a várlejtő beépítését is. Az 1914. évi építési szabályzat az előbbieknél részletesebb és átfogóbb, realistább szemléletű. Nyolc építési övezetet különbözet meg, a korábbinál részletesebb beépítési előírásaikkal együtt. Övezeteinek differenciáltsága lehetővé tette célszerűen elkülönített gyári és lakóterületek kialakítását, külön vári beépítésről azonban nem intézkedik. A közművek iránti szigorú igénye és műszaki előírásai megfelelnek a korszerű építészet követelményeinek. Az F.K.T. első megszüntetése A testvérvárosok egyesülésének idején az F.K.T. anyagi ereje felülmúlta a fővárosét, szakembereinek tekintélyét sem kérdőjelezték meg. Magától értetődött, hogy a nagy városrendezési akciók terhét az F.K.T. viseli. A főváros bevételei azonban gyorsan nőttek- miközben az F.K.T.-t az 1873-as krach a kormány támogatására szorította. A századforduló táján a főváros bevételei az 1874-es 16,7 millió kr.-ról 1900-ban csaknem 70 millió kr.-ra nőttek, és a 20. század első évtizedében túlhaladták a 300 milliót is. A hatalmas községi vállalatai által alátámasztott főváros gazdasági kolosszussá nőtte ki magát az ország pénzügyi életében. Az F.K.T. ezzel szemben szerény, milliós nagyságrendű vagyonával gazdálkodhatott csupán, kormánytámogatásra támaszkodva. Az F.K.T. nagytőkés-nagyvállalkozói elkötelezettségét a - belvárosi rekonstrukció folyományaként a közmunkatanácsban jelen lévő - belvárosi politikai klub, a „Saskör" konzervatív ellenzékisége hangsúlyozta ki. A tanácsban a hazai nagy bankok közül a Saskör mögött álló Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület dominált; tagja volt a tanácsnak e pénzintézet elnöke, Kléh István, a Saskör elnöke, Polónyi Géza, valamint e bank és e kör több vezetője, de tagjai voltak az F.K.T.-nak a Hi-