Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek

az építészek között. Ma már nem érzem magam körül ezt az ellenséges légkört. És pár év múlva szeretném is abbahagyni a munkát. Remélem, ez a stúdió majd egyre több terhet vesz le a vállamról. Igen tehetséges emberek vannak itt, akik régen megérettek rá, hogy önállóan dolgozzanak, ne csak a Finta-név mögé bújva. Én meg szeretnék rajzolni, kritikákat írni, sokkal többet kellene dolgoznom a Tudományos Akadémián, többet kellene sétálnom, többször kellene hazamennem Erdélybe... Hol született? Kolozsvárt. Édesanyámék kalotaszegiek, édesapám aranyosszéki. Egyébként úgy vélem, érthető volta kollégái irigysége, hiszen kevés nagy megrendelés volt az országban, s nyilván nem vették jó néven, hogy ezt mind maga kapja. Elsősorban a szállodákra vonatkozott ez az irigység, mert a nyolcvanas években a legtöbb és leglátványosabb budapesti beruházás szálloda volt. Én tényleg nem kapartam ezekért a munkákért: megkerestek. És ez valóban így működik mindenütt a világon: azokat az építészeket keresik meg, akik mögött van referencia, így az ő megbízásuk jelenti a legkisebb rizikót. Ez az automatizmus persze nem mindig igazságos, hiszen nagyon tehetséges kezdő, félkezdő vagy középgenerációs építészek esnek el munkáktól. És ezt éppen én mondhatom, aki huszonhárom éves korában már házat épített, és harmincegy évesen jutott az Intercontinental megbízásához. Ami valóban eléggé meglepő ebben az országban. Engem is meglepett. Ezen a házon tanultam meg a szakmát és ment tönkre részben az egészségem. Almomban ne jöjjön elő az Intercontinental tervezése. Nem tudtam a megrendelővel szemben taktikázni, nem tudtam az érveimet meggyőzően előadni, ráadásul olyan tini képem volt, hogy nem is vettek komolyan. Néhány ősz hajszál, meg bizonyos múlt, ismertség, referenciatömeg is kell ahhoz, hogy az ember hangsúllyal tudjon érvelni egy vitában. Ha ennyire nem tudta a megrendelőit kézben tartani, nem tudott viselkedni, bánni velük, hogyhogy nem csúszott el ezen? Hogyhogy a következő körökben is magára esett a választásuk? Az Intercontinental már nagyon nagy referencia volt. És az lett a Volga. Világrekordnak számított, hogy tervezéssel-kivitelezéssel együtt egy harmincöt éves ember tizenhárom hónap alatt meg tud csinálni egy ilyen házat. Később aztán a külföldi megrendelésekkel olyan háttérhez jutottam, amivel nehéz volt nem számot vetniük a megrendelőknek. Másrészt én