Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

ÉPÍTÉSZEK - MIHANCSIK ZSÓFIA INTERJÚI Három építészek

sohasem gondolkoztam azon, hogy egy skiccet, egy első vázlatot pénzért vagy túlzottan hosszú határidőre vállaljak. És sokszor dolgoztam előre. Amikor például jött az a négymilliárd schillinges osztrák hitelkonstrukció a budapesti szállodákra, akkor nekem már készen állt a Novotel meg a Penta terve panelben, és jóvá is volt hagyva. Tehát amikor a magyar államnak vagy a Pannóniának, illetve a HungarHotelsnek meg kellett mondania, hogy ezt a négymilliárdot mire költi, akkor azokat a házakat vette elő, amelyekre már kész számok voltak: szobaszám, finanszírozhatóság, megtérülés stb. Persze az osztrákok már nem voltak olyan őrültek, hogy panelből dolgoztassanak. És nagyon sokszor lehet a beruházót egyedi irányokba terelgetni: a Kongresszusi Központ megbízását én úgy kaptam meg, hogy csináljak egy 1500-2000 fős konferenciatermet a következő pártkongreszszusra. De borzasztóan szeretem a zenét, ezért úgy gondoltam, hogy ha már van egy ekkora terem, talán bele lehetne lopni egy kis természetes akusztikát is. Szerencsére partner volt hozzá a művelődési minisztérium is: rájöttek, hogy itt a pártkongresszus pénzéből lehetne hangversenytermet csinálni. Le is modelleztettük a berlini Bauakadémie-n az akusztikai modellt, és így épült meg a Kongresszusi Központ. A végén majdnem baj is lett belőle, mert a terem beszédhangra alig volt jó, és elektroakusztikai manipulációk voltak szükségesen, hozzá, hogy ne csak zenélni lehessen benne. Mindenesetre itt csak azon múlt a dolog, hogy szeretem a zenét. Meg azon, hogy tudta, kihez kell odamenni a művelődési minisztériumban. így van. De ezek a taktikák mindenütt a világon beletartoznak az építészek eszköztárába. És még valami: én már teleettem maga. Annyi házam épült, hogy megengedhetem magamnak, hogy vitatkozzak. Nem kell rohannom a munkáért, hogy feltétlenül és megalázkodva és akár rosszat is csinálva, de én kapjam meg. Volt ilyen időszaka? Soha. De nagyon sok tehetséges kollégám rászorul erre. Már csak azért is, mert a magyar tervezőkkel szemben hatalmas versenyt jelent a harmadnegyed-ötödosztályú, Magyarországra behozott nyugati tervezők tömege. Létezik ugyan egy rendelet, amely szerint építési engedélyezési tervet csak akkor szabad külföldi tervezőnek aláírnia, ha van magyar aláíró partner is. Ezt azonban rém egyszerűen ki lehet játszani: fizetnek X márkát egy aláírási joggal rendelkező magyarnak, aki alá is írja. Ezt a kamara megakadályozhatná - az aláírót azonnal kizárhatná a tagjai közül -, de nincs kamarai törvény. Egyébként a rendelet szerint azon külföldi országok tervezőjét engedi be Magyarország felelős tervezőként, amely országokkal csere-