Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

HELYZETEK - HEISZLER VILMOS Birodalmi és nemzeti szimbólumok Bécsben és Budapesten (1867-1918)

lenni, pontosabban ezt a szerepet szánták neki a magyar politika vezető csoportjai. Ezért a város építészetében, kulturális arculatában sokkal inkább találkozunk a nemzeti tematikával és problematikával, mint Bécsben. Hogy mit gondoltak a két fővárosról azok vezetői, arculatuk formálói, milyennek akarták láttatni őket, legjobban a reprezentatív főútvonalakról olvasható le. Ilyen volt Bécsben a Ringstrasse, Budapesten az Andrássy út (korabeli elnevezésén: Sugárút). A főútvonalak vezetése, alakítása, az ott elhelyezett intézmények jellege, funkciója, külső megformálása mind a kialakítók világ-, állam- és városképét adta vissza, szimbolizálta. A Ringstrasse kialakításának gondolata még a neoabszolutizmus idejéből származott, s létrejötte körül a rendszer jellemző protagonistái, egyrészt a polgárság gazdasági érdekeit beszámító, s gyakorta érte kiálló centralizáló bürokraták, élükön a belügyminiszter Bachhal, másrészt a régi állapotokat konzerválni kívánó, stratégiai szempontokat érvényesíteni akaró katonai vezetők (Grünne főhadsegéd, Kempen rendőrminiszter) vetélkedtek. S bár a bécsi belvárost övező falrendszer lebontásával a védelmi szempontok sérültek, a Ringstrasse széles, nagyvonalú kialakításával katonai szempontok is érvényesülhettek: a széles útvonal megnehezítette a barikádok építését, s lehetővé tette még a tüzérség felvonulását is. A párizsi bulvárok példája e szempontból is mérvadó volt, s így a Ringstrasse alapgondolata 1857-ben a városrendezés területén jelképezte a ferenci. Pulszky Ferenc: A városok. Magyar Salon 1890.180. old. Józsefi neoabszolutizmus és III. Napóleon bonapartizmusának lényegi párhuzamát: Haussman párizsi bulvárjai és a Ringstrasse is a nagypolgárság és a katonai vezetés érdekeinek egyeztetéséből és egyeztetésével jöttek létre. A rendőrminiszter, Kempen ugyan elégedetlenkedve írta naplójába: „Die Wälle werden fallen, die Gräber sich füllen. Alle Republikaner jubeln..." A párizsi mintára és párhuzamra utalt a bécsi bulvárlapok őse, a népszerű „Hans-Jörgl": „Wien wird endlich Deutsch-Paris, damit die Deutschen nicht mehr dahin laufen brauchen, wenn sie eine Weltstadt sehen wollen." A világvárosi utalás a talán legfontosabb szempont, a reprezentáció meglétét mutatja: a dinasztia székvárosa az európai élvonalhoz kíván felzárkózni, s az imperiális ragyogást nem csupán Párizsnak akarja hagyni. Ez a célkitűzés túlmegy a lokális kereteken, s ezért a Ringstrasse kialakításában a helyi hatóságoknak vajmi kevés szavuk marad: a falak lebontására s az új útvonal kialakítására egy városfejlesztési alapot (Stadterweiterungsfond) hoztak létre, melynek vezetése szorosan a császári belügyminisztériumba tagolódott. Maga a Ringstrasse építészete könyvtárnyi tanulmány anyagát adja, itt csak a legfontosabb, s valóban önmagukon túlmutató elemeket villantjuk fel. A dinasztia és a feltörekvő polgárság kompromisszumát sugallják az itt emelt pazar, magán- és közcélokat szolgáló paloták. Ami feltűnő: a régi, feudális múltú arisztokrácia szinte alig képviselteti magát a palotaépíttetők sorában: dominálnak a főleg kultikus funkciójú 2. Idézi Andics, Hellmuth: Ringstmssenwelt. Wien, 1983. 248.1.