Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - NÉMETH LÁSZLÓ Bűn (regényrészlet)

ca. - Hiába ugrálnak azok a szakszervezetnél, végül is a vállalkozók győznek. - Minket ez az egész nem érdekel - jegyezte meg az építész. - Mi köztünk csak két szervezett munkás van s amúgyis későn kezdtünk... - Az emberek látták, hogy az építész azt szeretné, ha a sztrájk alatt is folytatnák a munkát. - Igen ám, csakhogy ők nem törődnek azzal - jegyezte meg az egyik napszámos. - Minket Rómaifürdőnél tavaly megdobáltak. - S esetleg az épületfát is felgyújtják - jegyezte meg a kőmíves, aki előbb is az építőmunkások tolmácsa volt. - Az ember dolgozik, de megveretni mégsem hagyja magát - szólt közbe a sánta is. Majd alázatos mosollyal tompítva szemtelenséget. - Az építész úr könnyen folytathatja a munkát, mert elpucol, ha büdös; de mi itt vagyunk egész nap. - Lehetetlent az építész úr sem kíván tőlünk - zárta le Vodál a vitát. - Amíg lehet, dolgozunk, ha nem lehet, leállunk. - Egy nagy nikkel órát vett ki az övéből. - Ehol, már dél van. A munkások elszéledtek a csomagjaikkal. Vodál az építésznek mutatta a végzett alapozást. Lajos tisztelettudóan állt mögöttük, mint egy emlékeztetőjel. Vodál időnként rávetette a diószemét s amikor a magyarázattal végzett, odaintette Lajost. - Ez az az ember, építész úr, akiről szó volt. - Az építész megnézte Lajost s vállatvont. - Ha vége lesz ennek a hülyeségnek, még négy napszámost veszek fel. Addig, fiam... s itt vállatvont. - Reméljük, nem tart soká - mondta Vodál, s újból megfogta Lajos karját, a főnök előtt is jelezve, hogy ezzel a bemutatkozással a bandához tartozik. - Köszönöm - motyogta Lajos, mert egy kis hajlítást is érzett a szorításban. In: Németh László: Bún. Franklin-Társulat kiadása, Budapest, 1937.5-6.; 10-12.; 20.; 22.; 23-27.; 28-29.; 76-77.; 78-83.