Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - BABITS MIHÁLY Kártyavár (regényrészlet)

megnézni a telep helyét? Legalább kedvet kapsz rá! Épp most találkoztam Adameccel, a főszámvevővel, azt mondta, hogy oda készül, a polgármester kíséretében, megtekinteni a vízmüveket: esetleg találkozunk, és mindjárt megbeszélhetitek a dolgot - nos, van kedved? A bíró megint szinte elvesztette a lélegzetét e nagy sietéstől és energiától. Ki ez az ember, ez a kopott senki, egy tanító, hogy így elkapja egyszerre az akaratát, hogy így kiemeli, egy apró kerék a nagy masinából? Valami kényszert érzett, mintha szíve ellen vonnák valahova. (...) - Hova megyünk tulajdonképpen? - kérdezte a bíró. - A Hirschfeld-szigetre. Mondta volna: „A vérpadra!", nem tett volna Partosra olyan gyászos hatást, mint ez a két szó: Hirschfeld-sziget. Goldman utca! Hirschfeld-sziget! Hova jutott hát ő? A csúnyaságnak, a közönségességnek, az üzletiességnek micsoda tanyája ez a város, ahol még a szigeteket is így nevezik? Kinek volt lelke a szent Dunába ejteni ezt a kufár nevet? - Jaj barátom - magyarázta nyugton a tanító -, ezt meg kell szoknod Újvároson; itt minden a zsidóké. Ezt a várost Goldman Áron alapította vagy ötven esztendeje. A szigetnek különben Újvárosi-sziget a hivatalos neve: de biz az csak Hirschfeld-sziget marad, míg el nem viszik átellenbül a Hirschfeldék gyárát. Látod, az öreg Hirschfeld még maga vakarta a bőröket a Duna-parton: ma többszörös milliomos és nagyisten Újvárosban. Tudod, a bosnyák háborúból ered a vagyon: volt is akkor valami kellemetlensége az öregnek; persze eltussolták... - szólt felelőtlenül. - No de: Goldman utca! A tanító nem látszott méltányolni Partos elszörnyedését. - Ez semmi - mondta -, de jártál-e már Erzsébetfalván? Tudod, hogy híják az ottani főutcát? Hitel Márton utcának híják. Tudod, mért? Mert egy Hüttl Márton nevű bankügyvéd... (...) Már alacsony házak közt haladtak a Duna felé. - Itt csupa baptisták laknak - mondta a tanító. Egy hosszú léckerítés mögött deszkahasábok és ölfák fantasztikus romvárosa terült: GREGORETTI FA- ÉS SZÉNTELEPE. És az utolsó házban, egy szecessziós, modern városi házban, por közt, stílszerűtlenül BERCI BÁTYÁNK VENDÉGLŐJE s nagy koszorús cégtáblán fölötte: ÉLJEN A KIRÁLY! ÉLJEN A HAZA! - A kikötő!