Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - BABITS MIHÁLY Kártyavár (regényrészlet)

- Az igazat megvallva, a mai tapasztalataim után szívesebben laknék Budapesten: nagyon is - hogy mondjam? - üzleti jellegű ez a ti Újvárosotok... - Nekem mondod? Annak idején fogni kellett ide a tisztességes embert - az államtitkár válogatta -, engem is úgy fogtak - tudod, három oklevelem is van... a méhészetit is megszereztem... nem szívesen jöttem ide... abban az időben még rosszabb híre volt... nem is Újváros ez, hanem Pfujváros... - Hm. De viszont minden nap kivasutazni: az se valami kellemes kilátás, s aligha hatna jól az idegeimre. Azért ha kaphatnék valami csöndesebb helyet, ahol por se volna nagy, lehetőleg kertes házzal... - A telepen, barátom, csakis az új tisztviselőtelepen. Építtetsz magadnak egy kedvedre való kis hajlékot: nem kerül úgyszólván semmibe: a város garanciát vállal mindenért. És tudod: egy év alatt huszonöt percenttel emelkednek az árak! - De hol is lakom addig? - kérdezte a bíró, akinek a lélegzete is elállt arra a gondolatra, hogy ő Újvároson házat építtessen. - Veszel ki egy ideiglenes lakást. Tudod, üzletnek se lesz ám utolsó! Aztán nem kell soká várnod, arra mérget vehetsz: a polgármester már összevásárolta a telkeket, és tudod, sok mindent lehet Madárra mondani, nagy hasznokat rak zsebre: de amibe egyszer belefog - no, valóságos boszorkánymester ez az ember. Én ki nem állhatom, de azt meg kell hagyni, hogy boszorkánymester. És erre az ügyre nagyon rávetette magát. Partos úgy érezte, mintha ennek az új városnak barátságtalan nyüzsgése egyszerre elkapná és magával ragadná az ő lelkét is. Mint aki nagy, szeles masina mellé jut, s megérzi a sodrát. Szédült. A villamosok csengetése, a gépfavágó rettenetes zaja, a vonat füttye, egy reklámautó szirénája: mintha végre összeolvadtak volna benne valami idegizgató, idegen zenévé. Egy nagy nő ment a kávéház előtt rövid, fehér szoknyában és fehér harisnyával... 0, micsoda gondolat! Villatulajdonosnak lenni Budapest közelében! Milyen büszke lenne a felesége! De... Oly nagyhangú és furcsa ez az ember. Természetes félénksége bizalmatlanná tette. - És... és gondolod, hogy nem kockáztatnék semmit? - Barátom! Ha egyszer Madár János polgármester garantál neked, és garantál érted az Építő ("éhnél — az életedet ráteheted. És, mondom, nem kerül úgyszólván semmibe. A lakbéredet lekötöd, és megvan: olcsóbb, mint egy bérlakás. Melyik tisztviselő nem fizet rá manapság a lakbérére? - És hol tudom meg pontosabban a feltételeket? - Hol? megállj csak! Legjobb lesz, ha magával a polgármesterrel beszélsz. Majd én elviszlek hozzá (...) akarsz velem most kisétálni a szigetre,