Építők és építtetők - Budapesti Negyed 9. (1995. ősz)

METSZETEK - BARTA SÁNDOR Aranyásók (regényrészlet)

Aranyásók (regényrészlet) BARTA SÁNDOR F

ERDETORONY UTCA Romantikus és látszólag teljesen indokolatlan elnevezés. Az egész utcában, amely görbe és keskenyedő volt, mint egy egérfarok - sehol egy torony; se ferde, se egyenes, se egyházi, se világi, semmilyen se! A tejüveges kádfürdő épületén egy újabb kihívó felirat: „Vendéglő a tűztoronyhoz". Helyben vagyunk. Az utca negyvennyolc körül született. Lakói közül még többen emlékeztek arra, hogy valamikor a kádfürdő mögött egy tűztorony állott, amelyet a szegedi árvíz napjaiban, egy Köszler Zsigmond nevű gazdag lókupec ki is bérelt üzleti célokra. Ez a Köszler, nem tudni miért, de biztosra vette, hogy az árvíz Budapesten is meg fog ismétlődni, és úgy számított, hogy a gazdag polgárok majd minden összeget megadnak azért, hogy veszély esetén feljuthassanak a toronyba. Csak egy embert nem szándékozott Köszler Zsigmond semmi pénzért se felvenni a toronyba, s ez az ember Brandl Ignác volt, Köszler Zsigmond legelkeseredettebb konkurrense. Ez az ember egy alkalommal, amikor Köszler nagy társaságban felesége negyvenedik születésnapját ünnepelte, a következő versikével díszített tortát küldte el kocsisával: Amália! Három dolgot tisztelek rajtad én: Az első, hogy nincs rajtad kelevény. A másik, hogy ha a véred elragad, Házon kívül tombolod ki magad. S végül tisztelem a furfangodat, Az emeletes Köszler szarvakat.