Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
ÉLET A KULTÚRÁBAN - ZEKE GYULA A nagyvárosi kultúra új formái és a zsidóság
szinte minden pontján zsidók a kezdeményezők és a működtetők is. A mozi-engedélyek 90%-át a korszakban zsidók szerzik meg, övék lesz a filmkereskedelem, ők az 20 első magyar filmek készítői. A nagyvárosi szórakoztatóipar különféle, eddig nem említett színterei és műfajai is felszínre hozták a maguk zsidó klasszikusait, így az operett - említsük csak Jacobi Victor Leányvásárát, vagy Kálmán Imre Gsárdáskirálynőjét-, a városi műdal, a magyar nóták. Vajon hányan tudják az italos állapotban még énekelni is képesek egyre szűkülő táborában, hogy a szívfacsaró „Régi nóta, híres nóta" szerzője az a Lányi Ernő, aki Szabadka komolyzenei életét a századelőn fölvirágoztatta, s aki áttért lévén ma ugyanott, a bajai úti temetőben, Csáth Géza szomszédságában pihen? Igaz is, Csáth Géza: „Az utolsó tíz esztendő alatt megszületett a budapesti nyelv, amely különbözik minden más magyar nyelvtől, születtek új szavak és mondatszerkesztési divatok. Azaz, helyesebben, akadtak írók, akik észrevették, hogy ez történik, és mindannyiunk öntudatára hozták: Bródy Sándor, Molnár Ferenc, Heltai Jenő. Ok látták meg legelőször és legtisztábban, ami ennek a fővárosnak az életében specialitás. És megszületett a budapesti dal is. Nemrégen. A kabarévilággal köszöntött be.[...] Molnár, Heltai, Szép Ernő, Gábor Andor írják a szövegeket, és sorra kerül minden, ami Budapesten érdekes és különös." Egészen bizonyos végül, hogy a nagyvárosi kultúrában betöltött struktúrabővítő szerepek kiegészültek, pontosabban megalapozódtak egy széles körű befogadói, fogyasztói magatartással. Nincsenek statisztikák arról, hogy kik ültek a színházak nézőterein, kik látogatták a tárlatokat, kik jártak koncertekre, kik olvasták az új irodalmat. Több, egy irányba mutató jelzés szerint azonban a zsidók e területeken is „arányszámukat messze meghaladó mértékben" voltak jelen. A nem-zsidó Kőrösfői-Kriesch Aladár festőművész mondja a Huszadik Század 1917-es zsidókérdés-ankétján: „...nincsen igazi kultúraközönségünk, amely szomjazná a magyar kultúrát, s amelynek ilyen irányban, bár homályos, de mégis határozott irányú ösztönei és sejtései volnának. De igenis van kultúrszom22 jas zsidóközönségünk..." 14. Cholnoky László: A magyar irodalom és a zsidóság. Mi az igazság? Budapest, Garai ny., 1920,7.p. 15. (Magyar) Zsidó Lexikon..., 901.p. 16. Hét évtized..., 190.p. 17. A magyar szent korona országainak 1900. évi népszámlálása. A népesség foglalkozása az anyanyelvvel és a hitfelekezettel egybevetve. Budapest, 1906, kézirat gyanánt: a népszámlálási mű VII. kötetének kiegészítő része, 4-5. p.; A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Negyedik rész. A népesség foglalkozása a főbb demográfiai adatokkal egybevetve s a népesség ház- és földbirtokviszonyai. = Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, 56. kötet, 308-309.p. 18. Kosztolányi Dezső: Budapest, a kávéváros. In: Elsüllyedt Európa. Budapest, Nyugat, 1943,58.p. 19. Petrássevich Géza: Magyarország és a zsidóság. Budapest, Szent Gellért műintézet, 1899,174.p. 20. (Magyar) Zsidó Lexikon..., 617.p. 21. Csáth Géza: A pesti dal. In: Elfeledett álom. Csáth Géza válogatott művei. Vál. és szerk. Vargha Kálmán. Budapest, Kozmosz, 1987, 242.p. 22. Huszadik Század, 1917/11. kötet, 101.p.
