Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ÉLET A KULTÚRÁBAN - MOLNÁR GÁL PÉTER A kaiábriász parti

Vaskos mulatságokat kínált a színpad. Kmochné Jozefinről, a Folies kövér komikájáról mesélte Gobbi Hilda, hogy látta színiakadémista korában az élemedett komikát A cselédszerzőnél című egyfelvonásosban. Állástalan cselédek csoportosultak a cupringer előszobájában, amit éppen festettek, így a mázolok leakasztották a zsanérjáról a bejárati ajtót. Keresztbefektették száradni két széken. Kmochné érkeztekor foglalt volt már padon, széken minden ülés. Helyet keresett magának. A bakra rakott ajtón is ültek. Kmochnénak csak a kilincs maradt. Kissé tétovázott, majd beleült a terebélyes asszony. Meghökkent, megérezve, hová nyomódik testében a kilincs. Fészkelődött, izgett-mozgott. Megtalálta helyét és növekvő örömét. Egy szót sem szólt Kmochné. Arcjátéka fejezte ki a trágár kalandot, amit átélt. A Folies-ban a vásári humort művelték roppant választékos színészi eszközökkel. Testi tréfákra alapozták mimikai remekeiket. „Az orfeum hódít. Ezen lehet szomorkodni. De ezt meg is lehet magyarázni. Kontaktusa a nyugattal nagyobb az orfeumnak, mint a különben is szerencsétlen, maradi szerkezetű színháznak. És e sivatag-Budapesten örüljünk, ha valami nyugat felé fejlődik" - írja a Budapesti Naplóban 1905. szeptemberében egy újságíró, aki öt évvel korábban Nagyváradon erősen orfeumellenes nézeteket fejtett még ki. („Ám meg nem értjük, hogy egy ilyen kis városnak miért kell orfeum. A morfiumfecskendőt csak az összeölt idegrendszer kívánja meg.") írta volt Ady. Az egyfelvonásosok azonossága, hogy mindegyikben párban lépett a nézők elé Rott Sándor és Steinhardt Géza. Mózes hordár és Birkusz Izidor magánzó az Ó nem tudfranciául-ban, dr. Kazár Endre ügyvéd, mellesleg milliomos és dr. Spitz Gerő idegorvos A csonkafülű ember-ben. Steinhardt és Rott: a felvágós és a szerény, a tutista és a nimolista, a méltóságteljes és a félszeg, a robbanékony és a nyugtalanul flegmatikus. Steinhardt mindig ugyanaz. Rott mindig más. Steinhardt az állandó típus. Rott a pontos megfigyelés, a részletek gazdagságával mulattató mímus. Természetesen tipo //.wo-szereposztásuk értelmében Rott csakis a kibic lehetett annál a kávéházi asztalnál, ahol Steinhardt kártyázott. A kalábriász parti ötödik jelentében bejön Dowidl, a kibic - Grün névvel ezt játszotta Rott. „Leveszi sálját, leteszi sapkáját, felrakja Dalles cilinderét a fejére és kiissza Reis kávéját." „Reis: Dalles úr, ha megfelel, játszhatnánk mi ketten. Dalles: Nem játszom sem egyedül, sem kettesben. Csak hármasban játszom. Dowidl: Ha megengedik az urak, beülhetek harmadiknak. Dalles: Akárkivel nem játszom. Dowidl: Én igen. Dalles: Ez a kávéház nem kávéház! Móric, szerezzen nekem egy rendes harmadikat! Móric. Janicsek úr, nem akar beszállni egy jó partiba? Janicsek: Dehogynem. Régen meg akarok házasodni. Móric. Ki akarja, hogy megnősüljön? Kalábriászozzon.