Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ÉLET A KULTÚRÁBAN - MOLNÁR GÁL PÉTER A kaiábriász parti

Janicsek: Kalábriász? Aha, tudom már! A klarinétra gondol. Móric. Nem kérjük, hogy klarinétozzon. Kártyáznia kellene. Janicsek: Magával? Móric. Nem velem. Azokkal a finom urakkal." És így tovább. Kártyáznak. Ingerkednek. Gorombáskodnak. Leleplezik egymás csalafintaságait. Csillogó elmésségű riposztok helyett funkcionális párbeszédek sorjáznak. Alkalmat kínálnak a színésznek, hogy az üresen maradt részekbe beillessze egyéniségét, a gondolattalanságot behelyettesítse bölcseletével, a vígjátéki szkémákat kitöltse tipikussá sűrített megfigyelésekkel. A szakadatlanul közbekotyogó kibic földühíti a vérmes Dallest. Erőből rácsap a slemil cilinderére. „Nem is az én kalapom!" Bálint Lajos Művészbejáró (1964) című kötetében visszaemlékszik Rott játékára. „Nem csinált semmi különöset, de éppen egyszerűségével, amellyel a póruljárt föveget leszedte, a sunyi szánakozás, amellyel a roncsra rátekintett, az egyetlen halkan és közömbösen elmondott mondat nemcsak percekig tartó kacagást váltott ki, hanem kicsit is hozzáértő számára valódi művészi élmény volt. (...) Benne volt mindaz, ami régebben és gyakran megtörtént vele, benne volt, hogy nem ok nélkül tette le a saját kalapját és tett egy másikat a fejébe" (...) A Bécsben föllelt német példány nem tartalmazza a bohózat elhíresült drasztikumát, utalás sincsen a szövegkönyvben arra a szagra, amit az asztal körül ülők gyanakodva szimatolnak, haragos bizonytalansággal méregetik egymást, melyikükből árad szét a kellemetlen illat? Boross Elemér szerint „A méltatok a szerepből csak az elmondható, szobatiszta játékot emelik ki. Való igaz, az exkrementum nem esszé-téma. De az is való igaz, hogy hosszú és mélyre leható tanulmányt, a mímus-történelem nagy fejezetét igényli az a leutánozhatatlan némajáték, ahogyan ez a senki kis nyikhaj visszanéz a hústorony játékosokra, akik előbb egymáson dühösen szimatolva, majd a csendben'pislogó kibicre felfigyelve megtalálni vélik az elkövetett bűn tettesét. Földön fetrengett az egész nézőtér" (A „nagy" Rott, in: Arcok a tegnapból, 1966.; A tréfák - az olasz komédiákban, a commedia dell'arte idején lazzi-nak nevezték az ehhez hasonlító testi áriákat, a cselekményt a drasztikus költészet felé kinyitó mutatványokat - lazán fölrakottak a cselekmény szerint. Feszességet, szigorú logikát a színészi erő adott nekik. A szöveg is módosult. Steinhardt Géza színpadról letiltása idején megjelentetett emlékkönyvében (Ötven víg esztendő 1890-1940) az Oroszi-bohózat egyik szilánkját citálja: „Kohn bejön a kávéházba. Schwartz kíváncsian fogadja. - Mi az, Kohn, mi volt az öccsével? - Mi lett volna? - Hallom, be volt zárva. Azt mesélik, hogy biciklit lopott. - Ugyan! Az én voltam." Antiszemita humor. Antiszemita humor, de zsidók művelésében. Forrása lehet a zsidó öngyűlölet. Azt hiszem, inkább az egyenjogúsítottak biztonságából fakadó önirónia esetével van dolgunk. Oroszi Antal zsargondarabokat írt a múlt század végén. Felújításaikkor már fordításban ment a szöveg. 1930-ban a Komédia