Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ÉLET A KULTÚRÁBAN - MOLNÁR GÁL PÉTER A kaiábriász parti

ta rakni azokból a vonásokból, melyeket az életben gyűjtött." Rott három alkalmi kivételtől eltekintve - Zilahy Lajos: Pelikán, Kohn és Kelly, valamint Anna Nichols: Abris rózsája című darabjai - orfeumban játszott drasztikus darabokban. A jellemábrázolás egykorú nagyjai tisztelték emberábrázoló erejét, színészi költészetét. Az embermaró Csortosról följegyezték, hogy amikor elnököt kerestek a fasiszta Színészkamara élére, kijelentette: „Csak ketten jöhetnek számításba. A kis Rott, aki nem lehet, mert zsidó, és én, aki nem vállalom." 1898-ban a Folies költözködött. A Rostély utcából a mai Vidám Színpad helyére. Az 50-es években, amikor nem borította még lambéria a nézőteret, a földszinti ülések mellett benyúlóan tágas, alacsony korlátú páholyok szegélyezték a földszintet: látható volt még az eredeti orfeumszerkezet. A damaszttal terített asztaloknál estélyi ruhások vacsoráltak. A zártszékek soraiban szürke öltönyös férfiak csipkegalléros kispolgári nejükkel nézték a színpadot és az étkezőket. Inkább a sör járta, semmint a pezsgő. Az emeleten a szemérmesebb publikumnak úgynevezett incognito páholy állt rendelkezésre, leeresztett rács mögül szemrevételezni a heti malacságokat. Elrejtve lenni, mégis mindent látni. Este korán kezdődött a műsor. Kövessük 1900 januárjától szeptemberig a Magyar Színpad műsorújság közléseiből. 1900. január 25-én adták a Der Namenstag der Frau és az Egy karambol okai című bohózatokat. Ezt Ferenczy Zsófia, „a kedvelt dalénekesnő" műsora követte. Majd az este fénypontja, a németül játszott zenés bohózat, Leitner Henrik úr darabja Kmoch Adolf karmester muzsikájával: Der A ushilfsgarson. Rá egy héttel (február 3.) Kmoch és Leitner új zenés darabjának címe: Blonde Bestien. Herman Grünfeld bankdirektort a kövér Schönberg Rudolf játszotta, aki a Király utcai Kék Macskából hírességgé nőtte magát. Fiait - „Beider Söhne" -, Árpádot Rott úr, Richárdot Steinhardt úr. A Szőke Bestiát a siker ébren tartja áprilisban is. Egy műsorban vele játszanak parodisztikus bibliai daljátékot {Sámson és Delila), francia bohózatot (0 nem tud franciául), nagy fantasztikus daljátékot (Lorelei), paródiát (Otelló im Schlafrock), Croiset átdolgozott bohózatát (A csonkafülü ember), bohóságot Leitner igazgató úrtól (Die Hochstaplerin), Rott-rendezte komédiát (Ügyvédek alkonya). Április 17-én este 9 órakor az Othello hálóköntösben ment németül; 10 órakor következett a magyar egyfelvonásos, az 0 nem tudfranciául, 11-kor a Lorelei, továbbá a La jolie Juliette (Tableau vivants), vagyis élőképek. Minél későbbre jár, annál vaskosabb volt a műsor. Lehetett az emeleten is folytatni. Nem úgy, mint az Uránia-házban. A Folies emeletén télikertként működött a Casino de Paris éjféltől hajnali 5-ig. Mezítlábas táncosnők, cigányzene, francia kánkán, az angol 3 Sisters Violette... aki pedig visszavonulni óhajtott, csak a sarokig kellett fáradnia, a mai Belcanto helyén garniszálló várta. Bordélyfertályon helyezkedett el a Folies. A Terézváros keskeny utcáiban a középosztálynak szolgálták fel azt, amit a Magyar utcában a felső rétegeknek és a Conti utca vagy a Teleki tér környékén a rosszabbul öltözötteknek.