Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

ÉLET A KULTÚRÁBAN - MOLNÁR GÁL PÉTER A kaiábriász parti

ta rakni azokból a vonásokból, melyeket az életben gyűjtött." Rott három alkalmi kivételtől eltekintve - Zilahy Lajos: Pelikán, Kohn és Kelly, vala­mint Anna Nichols: Abris rózsája című da­rabjai - orfeumban játszott drasztikus dara­bokban. A jellemábrázolás egykorú nagyjai tisztelték emberábrázoló erejét, színészi költészetét. Az embermaró Csortosról föl­jegyezték, hogy amikor elnököt kerestek a fasiszta Színészkamara élére, kijelentette: „Csak ketten jöhetnek számításba. A kis Rott, aki nem lehet, mert zsidó, és én, aki nem vállalom." 1898-ban a Folies költözködött. A Ros­tély utcából a mai Vidám Színpad helyére. Az 50-es években, amikor nem borította még lambéria a nézőteret, a földszinti ülé­sek mellett benyúlóan tágas, alacsony kor­látú páholyok szegélyezték a földszintet: látható volt még az eredeti orfeumszerke­zet. A damaszttal terített asztaloknál esté­lyi ruhások vacsoráltak. A zártszékek sorai­ban szürke öltönyös férfiak csipkegalléros kispolgári nejükkel nézték a színpadot és az étkezőket. Inkább a sör járta, semmint a pezsgő. Az emeleten a szemérmesebb publi­kumnak úgynevezett incognito páholy állt rendelkezésre, leeresztett rács mögül szemrevételezni a heti malacságokat. El­rejtve lenni, mégis mindent látni. Este korán kezdődött a műsor. Köves­sük 1900 januárjától szeptemberig a Ma­gyar Színpad műsorújság közléseiből. 1900. január 25-én adták a Der Namenstag der Frau és az Egy karambol okai című bohóza­tokat. Ezt Ferenczy Zsófia, „a kedvelt dal­énekesnő" műsora követte. Majd az este fénypontja, a németül játszott zenés bohó­zat, Leitner Henrik úr darabja Kmoch Adolf karmester muzsikájával: Der A ushilfs­garson. Rá egy héttel (február 3.) Kmoch és Leitner új zenés darabjának címe: Blonde Bestien. Herman Grünfeld bankdirektort a kövér Schönberg Rudolf játszotta, aki a Ki­rály utcai Kék Macskából hírességgé nőtte magát. Fiait - „Beider Söhne" -, Árpádot Rott úr, Richárdot Steinhardt úr. A Szőke Bestiát a siker ébren tartja áprilisban is. Egy műsorban vele játszanak parodiszti­kus bibliai daljátékot {Sámson és Delila), francia bohózatot (0 nem tud franciául), nagy fantasztikus daljátékot (Lorelei), paró­diát (Otelló im Schlafrock), Croiset átdolgo­zott bohózatát (A csonkafülü ember), bohó­ságot Leitner igazgató úrtól (Die Hochstap­lerin), Rott-rendezte komédiát (Ügyvédek alkonya). Április 17-én este 9 órakor az Othello há­lóköntösben ment németül; 10 órakor követ­kezett a magyar egyfelvonásos, az 0 nem tudfranciául, 11-kor a Lorelei, továbbá a La jolie Juliette (Tableau vivants), vagyis élő­képek. Minél későbbre jár, annál vasko­sabb volt a műsor. Lehetett az emeleten is folytatni. Nem úgy, mint az Uránia-ház­ban. A Folies emeletén télikertként műkö­dött a Casino de Paris éjféltől hajnali 5-ig. Mezítlábas táncosnők, cigányzene, francia kánkán, az angol 3 Sisters Violette... aki pe­dig visszavonulni óhajtott, csak a sarokig kellett fáradnia, a mai Belcanto helyén gar­niszálló várta. Bordélyfertályon helyezke­dett el a Folies. A Terézváros keskeny ut­cáiban a középosztálynak szolgálták fel azt, amit a Magyar utcában a felső rétegeknek és a Conti utca vagy a Teleki tér környé­kén a rosszabbul öltözötteknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom