Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

AZ ASSZIMILÁCIÓ KORA - BÁCSKAI VERA A pesti zsidóság a 19. század első felében

a zsidóságról szóló közhelyszerű tétel valóságtartalmának vizsgálata. A betelepülés A 18. század végéig - sok más szabad királyi városhoz hasonlóan - Pest városa nem tűrt meg zsidó lakost falai között. Vásár idején kereskedhettek, letelepedésüket azonban nem engedélyezték. A jelenlét az ország legfontosabb kereskedelemi központjában létérdeke volt a zsidó kereskedőknek, akik a forgalmas vásárok könynyebb megközelítése érdekében a közeli Óbudán telepedtek le, létrehozva az ország egyik legnagyobb és legvagyonosabb zsidó közösségét. A zsidók Pestre települése II. József idején vált lehetővé. Az 1780-as évek végétől már raktárakat, néha irodát is béreltek a vásártérrel szomszédos házakban. Az uralkodó halála után a pesti tanács ki akarta utasítani őket, és csak a Helytartótanács külön utasítására tett eleget az 1790. évi 38 tc. rendelkezésének, mely szerint az 1790 előtt megtelepült zsidók nem űzhetők el a városból. A tanács ellenállásában nem anynyira vallási meggondolások játszottak szerepet, bár kétségtelen, hogy a csaknem homogén katolikus város - a 18. század végén a lakosság 96 %-a e hitfelekezethez tartozott- más felekezetek tagjait nem látta szívesen. Elsősorban a pesti kereskedők érdekeit védte, akik minden riválistól igyekeztek szabadulni. Bár ekkoriban a zsidó kereskedők elsősorban terménykereskedést folytattak, amellyel a keresztény, testületbe tömörült kereskedők nem foglalkoztak, de emellett egyre növekvő részt hasítottak ki maguknak a textil forgalmazásából is, ami viszont a testületi kereskedők monopóliumának számított. A pesti kereskedők éppen ez idő tájt szabadultak meg a „görög" kereskedők nyomasztó versenyétől, és nem kívántak új riválisokat. A „görög" a görög-keleti vallású, török területről, Balkánról bevándorolt szerb, bolgár, macedón, és csak kisebb részben görög etnikumú - kereskedők gyűjtőneve volt. Üzleti sikereiket az 1718. évi pozsareváci békeszerződésben kikötött vámkedvezményeik, valamint balkáni üzleti és családi kapcsolataik alapozták meg. Jogosítványuk ugyan csak a török árukkal való nagybani kereskedésre szólt, de jelentős részt vállaltak a terménykereskedelemben, a hiteléletben is, és nem riadtak vissza más eredetű áruk tiltott kicsinybeni árusításától sem. Ez állandó konfliktusok forrása volt, és a pesti kereskedők ugyanolyan eszközökkel - feljelentés, bolt-bezárás, kitiltás, a testületből való kirekesztés - harcoltak ellenük, mint amilyeneket a zsidó versenytársak ellen alkalmaztak a továbbiakban. 1772-ben a kormányzat eltörölte a görög kereskedők vámkedvezményeit, 1774-től pedig csak azoknak engedték a kereskedést, akik letették az uralkodónak a hűségesküt, és családjukkal együtt a városban települtek meg. Ezzel azonban elvesztették jól kiépített kereskedelmi és hitelkapcsolataikat is. A görög kereskedők legvagyonosabb része nemesi címet és birtokot szerezve kivonult a kereskedelmi életből, más részük polgárjogot nyert, belépett a kereskedelmi 1.BFL.IV.1202/C. Intimata o.n. 6386.