Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

AZ ASSZIMILÁCIÓ KORA - BÁCSKAI VERA A pesti zsidóság a 19. század első felében

testületbe, és üzleti kapcsolatainak kiépítésében mindinkább Bécs felé fordult. A görög és zsidó kereskedők nemcsak szerteágazóbb kereskedelmi kapcsolataik, nagyobb tőkeerejük és hitellehetőségeik, sikereik miatt voltak nem kívánatos versenytársak, hanem azért is, mert mint testületen - és bizonyos értelemben társadalmon - kívüli, marginális elemekre a testületi szabályok nem, vagy nehezebben voltak érvényesíthetők. Ha a kicsinybeni árusítást - tanácsi segedelemmel - el is lehetett tiltani, nehezebb volt érvényesíteni a testületi kereskedők számára előírt és szigorúan betartatott profil-tisztaságot, vagy megakadályozni, hogy egyidőben több helyen is tartsanak boltot, irodát. Mivel a Kereskedelmi Testület tagjai csak keresztények lehettek, szabályai a zsidó kereskedőkre nem vonatkoztak, ezért csak hatósági eljárás útján kísérelhették meg azokat betartatni. A kereskedők tiltakozása, a tanács korlátozó intézkedései ellenére 1790-től egyre több zsidó telepedett le a városban, részben speciális türelmi adót fizető tolerált (megtűrt), részben kommoráns (lakhatási, tartózkodási joggal rendelkező) lakosként. Számuk korlátozása érdekében a tanács időnként nyilvántartást készített róluk. Az 1804. évi összeírás nemcsak az adózó háztartásfők foglalkozását és jogállását, de a velük együttélő családtagok és alkalmazottak adatait is feltüntette, igen értékes, de máig sem kellően feldolgozott információkat szolgáltatva a zsidó háztartások nagyságáról és szerkezetéről. A tanács nemcsak újabb családok letelepedését igyekezett megakadályozni, hanem csökkenteni kívánta a már megteleA Váci utcai zsidó Szemlér Mihály karikatúrája 1860-as évek Új Idők 1911 „... a szolidaritást időnként legyőzte a racionális számítás. "