Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KARÁDY VIKTOR — PALÁSTI MÓNIKA Ecsetvonások a budapesti ortodoxiáról

Eltérő indokkal ugyan, de alulregisztrálás mindkét hitközségi csoportnál előfordul­hatott. Ezek a további tisztázó kutatásokig ne­hezen áthidalható bizonytalanságok az or­todoxia és a neológia demográfiai erőviszo­nyaira csak óvatos becslést tesznek lehető­vé. E szerint a konzervatívabb hitközség kötelékében lévők a pesti zsidóságnak ke­vesebb mint egyhuszadát (5%) képezhet­ték. Ezt a becslést közvetett adatokból is meg lehet erősíteni. Egy igen értékes, de o sajnos egyedülálló összeírás szerint isme­retes például az 1926-os évben magukat szombattartóknak minősítők országos lis­tája. Mivel maga az összeírás is ortodox kezdeményezés volt, valószínűleg az előírt szombati munkaszünetet tiszteletben tar­tók túlnyomó része (ha talán nem minde­gyike) az ortodoxiához tartozott. Még ha a szombattartókat kizárólag az aktív ortodox népességgel azonosítjuk is, a Budapesten összeírt nyolcszázhúsz szombattartó az it­teni rokonnépességnek alig több mint 1%­át jelentené. 10 Pontosabb becslést enged meg azonban, ha csak a foglalkozási körül­ményeik szerint jobban azonosítható 441 szombattartó kereskedőt arányítjuk a fővá­rosban működő hasonló foglalkozású aktív 9. Khorein Dezső, Szombat-almanach, Budapest, 1927,152-254. 10. Az összehasonlítás alapjául az 1930-as népszámlálás idevágó eredménye szolgálhat, mely szerint Budapesten 94665 aktív zsidó lakos volt. Lásd Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve, 1913-1920,46. 11. Lásd Magyar statisztikai közlemények, 96,115. 12. Ezt az idézett adat maga is megerősíti, hiszen az összes budapesti szombattartónak nagyobbik része (kereken 54%fl) maga is önálló kereskedő volt. Lásd még lentebb a 2. táblázatot az ortodoxia foglal­kozási megoszlására nézve, mely szintén a kereskedő-társadalom túl­zsidó vallásúhoz, akiknek száma az 1930-as népszámlálás szerint 13961 volt. 11 Ezek szerint még a többinél - mint az alábbiak­ban is látni fogjuk - általában sokkal gyakrabban hagyományosabb beállítottsá­gú önálló kereskedőknek is csupán 3,2%­ot meg nem haladó töredéke tartozhatott formálisan az ortodoxiához. A legtöbb egyéb foglalkozási csoportnál ez az arány még ennél is csekélyebb volt. Ez a megjegyzés jó alapot képezhet az ortodoxia társadalmi bázisának tanulmá­nyozásához, melyre nézve több megköze­lítő jelzést szolgáltat a házasodok és a há­zastársak szüleinek foglalkozási csoportok szerinti megoszlása. Összehasonlításul az így kialakított adatsorhoz csatoltuk az 1937-es év homogám zsidó házasainak 13 megfelelő adatait. Bár a házasok szüleire nézve a mintegy egyharmados adathiány valamelyest bi­zonytalanná teszi az összehasonlítások ér­vényét, a párhuzamos adatsorok tanulságai teljesen egyértelműek. Az ortodoxia első­sorban és túlnyomórészt a kis- és nagyke­reskedők, ezek alkalmazottai és munkásai köréből, valamint a tradicionális kisiparos­ságból, s nem kis részt magából a hitköz­ségek személyzetéből rekrutálódott. A ha­gyomány őrző zsidóságnak a történelmileg nyomó képviseletét mutatja. 13. Az 1937-es információkat a budapesti házas piacra vonatkozó, s a homogám zsidó házasságokról szóló, illetőleg 1 /3-os szigorúan rep­rezentatív mintán alapuló felmérésből nyertük a polgári házasságköté­sekre vonatkozó anyakönyvi bejegyzésekből. A felmérés még folyik, 1900 és 1950 között több más mintaévre. Sajnos az ortodox ada­tainkhoz időben legközelebbi s máris rendelkezésre álló 1937-es ada­tok nem tartalmazzák az V. kerület anyagát, mivel a házas anya­könyvek megfelelő levéltári másodpéldánya erre a kerületre nézve kivételesen hiányzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom