Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)
NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KARÁDY VIKTOR — PALÁSTI MÓNIKA Ecsetvonások a budapesti ortodoxiáról
komplex statisztikai összevetés meghaladná jelen, pusztán tényfeltárónak szánt munkánk kereteit, amennyiben elemzésünk súlypontját szándékunkkal szemben nem a két testvér-hitközség összehasonlítására fektetné, hanem áthelyezné az asszimilációs folyamatok s az antiszemitizmus nyomásának közös eredőjeként előálló, történelmi konjunktúrák szerint változó disszimulációs jelenségekre. 6 Az itteni táblázat, korlátai ellenére, jobban tükrözi a demográfiai erőviszonyokat, még akkor is, ha csupán a pesti házasuló vagy a születő népességre vonatkozik. Bizonyos elemi adatkritikát így sem szabad megkerülnünk. Mindenekelőtt jelezni kell, hogy az anyakönyvekben szereplő ortodox népesség egy része (a házasuló férfiaknak pontosan 38%-a, a nők 29%-a) vidéki lakos volt, s ezek részben minden bizonnyal azok is maradtak a bejegyzett rituális aktus után , szemben a neológ rokonnépesség sokkal kisebb töredékével. Valószínűleg részben evvel is magyarázható a születő ortodox gyerekeknek a házasságokhoz képest igen alacsony száma, hiszen a gyerekszülések már majdnem kizárólag a helyben lakó népességnek tulajdoníthatók. A számok értelmezésében valamelyest bizonytalanságot okoz a bejegyzések elhanyagolásának nehezen felbecsülhető, s a két fajta hitközségben más okokra viszszavezethető részaránya is. Mint említettük, a neológiához tartozóknál már a század 6. Ezekre bővebb adalékokat szolgáltat Karády Viktor, Traumahatás és menekülés, a zsidó vallásváltás szociológiai problémái 1945 előtt és után, Múlt és jövő 1994/2,73-91, különösen 79. 7. Erre int az a tény, hogy az összes itt megfigyelt s a Kazinczy utcai templom anyakönyveibe 1911 és 1931 között bejegyzett ortodox elejétől számolhatunk bizonyos „disszimulatív" célzatú hiánnyal, s ennek nagyságrendje a fentebb idézett adatok szerint a fasizálódás korában, s a Soát kísérő trauma hatására csak emelkedhetett. Az ortodoxiánál az ilyen jellegű hiányt, ha ez nem is zárható ki teljesen, nincs ok jelentősnek tekinteni. Az ortodoxiához tartozás éppen a vallásosság nyílt vállalását, sőt vindikálását (tehát a disszimuláció ellentétét) jelentette. Viszont nem lehetett elhanyagolható a hivatalos regisztráció egyszerű elmulasztása abban az esetben, amikor - mint ez gyakran történt - például az esketési ceremóniát kisebb imaházban, esetleg magánál a családnál végezték el, s ezt egy helyi rabbi, s nem a hitközségi központhoz tartozó papi személy celebrálta. Márpedig az 1920 előtti felmérésünkben megfigyelt esketéseknek nem kevesebb mint egy negyede (26%-a) történt templomon kívül, és további 12%-uk egyszerű imaházban. Köztudomású, hogy a polgári házasság hivatalossá tétele után a keleti ortodoxia jó része sokáig ignorálta ebbéli törvényes kötelezettségét, így eshetett meg, hogy például az igencsak hagyományos hírű Máramaros megyei zsidóságban született gyermekek hivatalos törvénytelenségi rátája a század elején a legmagasabbak között volt az országban. Ilyen körülmények között elképzelhető, hogy a rituális házasságok (s talán az ezekből származó gyerekek) egy töredéke Pesten is bejegyzés nélkül maradt. házasságnak egy nem jelentéktelen részét, felmérésünk szerint pontosan 14%-át vidéken kötött polgári házasság követte vagy előzte meg. 8. Az 1920 és 1931 közötti időszakra ez már nem érvényes, hiszen ekkor már csak az esketések elenyésző hányada (6%-a) esett hivatalos zsinagógán kívüli helyiségre.
