Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KOMÁRIK DÉNES A Dohány utcai zsinagóga építése

tudott végezni, tehát mai szóhasználattal építészi művezetést látott el, s ebben az értelemben az építész érdekeit képviselte. Jelen esetben azonban fokozatosan egyre inkább a hitközségnek is bizalmi emberévé vált, míg végül - Förster kiválása után is az építkezésen maradva - teljesen a hitközség érdekeit képviselte. Ebben bizonyára jelentős szerepe volt annak, hogy ő maga is zsidó volt. A templom építési munkái lényegében három részre tagolódtak: a kőművesmunkára, a vasszerkezet elkészítésére és felállítására, valamint a legkülönbözőbb szakipari, illetve díszítőmunkára. A kőművesmunka és a vasszerkezet elkészítése - különféle okokból - nem a kellő ütemben haladt. Ezért a templom 1855 végére, miként tervezték, nem került tető alá, ez csak egy évvel későbben, 1856 őszén történt meg. Ami a vasszerkezetet illeti: érdekes, hogy a példa nélküli és az akkoriban szokásos méreteket messze meghaladó szerkezet gyártására Förster először Magyarországon kért ajánlatokat, az Óbudai Hajógyártól és Ganz Ábrahám öntödéjétől. Végül is Albrecht főherceg tescheni vasművével kötött Förster tárgyalásai alapján - szerződést a pesti hitközség 1855 nyarán. Förster kiválása Ludwig Förster és a pesti hitközség közti ellentétek 1857 őszén robbantak ki. Förster szerint a kialkudottnál jóval több tervezési munkát kellett végeznie, részben azért, mert az építtető a templomnak sokkal gazdagabb kiállítását igényelte, mint amilyenre szerződtek, részben a munkák jelentős elhúzódása és a templomépítő bizottság időt rabló, körülményes irányítása miatt. Ezért, végső álláspontként, az eredetileg kialkudott fix áras tervezési díj helyett a megemelkedett kiviteli költség 5,5%-ára tartott igényt, a monumentális épületek esetében szokásos 5%-nál még mindig kevesebbre. A hitközség azonban hajthatatlan maradt, s bár Förster nem lépett vissza, az építtető 1857. november 15-i levelében lemondott a tervező további szerepléséről. A templomépítő bizottság ezután - eredménytelenül - az építész helyetteseként többször szereplő Carl Schumannhoz fordult, hogy a még hiányzó tervrajzokat elkészítse. Feszi Frigyes bekapcsolódása Förster kiválásával - és azzal, hogy Schumannt nem tudták megnyerni - függött össze, hogy a hátralévő munkában Feszi hét évvel a zsinagógaterv elkészítése után szerepet kapott. Nyilván mindazt, amire volt terv, aminek készítését már elkezdték, azt Förster elgondolásai szerint meg is csinálták. A leglényegesebb hiány a belső díszítőmunkák elvégzése volt. Ezt alighanem mindjárt 1858 elején Feszlre bízták. Feltehetően azért, mert 1851-ben készített orientális terve alapján bíztak abban, hogy az ugyancsak orientális formálású templom architektúrájához jól fog alkalmazkodni. Bizonyára személye és képességei iránt is bizalommal voltak, ahogyan ezt az 1850-es tervezési megbízás is tanúsítja. Munkája során Feszi először is átalakította a már Förster által (a beadványi tervtől eltérően) szabadonállóan építeni kezdett frigyszekrényt, és teljesen új forrná-