Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KOMÁRIK DÉNES A Dohány utcai zsinagóga építése

lást adott neki - talán éppen olyat, amilyen az általunk nem ismert 185l-es tervben szerepet -, majd ezzel kapcsolatban megformálta a szentélyt, és megtervezte annak berendezését. A frigyszekrény gazdagon kiképzett, finoman megformált kupolával koronázott centrális építmény, mely belső arányaival és a templomhoz, kivált a szentélyhez viszonyított méreteivel, tömegességet érzékeltető formálásával monumentális hatást kelt. S bár abszolút méretei egy épülethez viszonyítva szerények, művészi szempontból Feszlnek a Vigadó mellett legjelentősebb megvalósult és fennmaradt építészeti alkotása. A kompozícióhoz szervesen hozzátartozik az a geometrikusan-mérművesen tagolt farácsozatos deszkafal, mely a frigyszekrényt két oldalon a szentély oldalfalával összeköti. Ezek mögé helyezték eredetileg az orgonasípok közül a legnagyobb méretűeket - a többi a frigyláda mögött helyezkedett el. A frigyszekrénynek a farácsozattal öszszekapcsolódó mai megjelenése tehát nem azonos az eredetivel: a kupoladobot közrefogó orgonasípok - a művészi összhatást sajnálatosan rontó - látványa jóval későbbi időpontból, 1902-ből származik, amikor az addig rejtett orgonasípokat fölemelték. A szentélyben található berendezési tárgyak tervezése is Feszi nevéhez fűződik, kezdve a mizrah-emelvény öntöttvas rácsától, melynek motívumai a frigyszekrény ajtajánál és máshol is megtalálhatók. O tervezte azt a két hatalmas 12 ágú kandelábert, mely a frigyszekrény előtt áll, és két kisebb, szerényebb gyertyatartót. Művészi szempontból legjelentősebb az az előimádkozol pulpitus (sulchan), melyet Putschin S. Ignác ajándékozott a templomnak, s mely egy általa kitalált, ötletes szerkezettel egyetlen gombnyomás segítségével szószékké alakítható át. S végül a templom teljes kifestésé is Feszi terve szerint készült. A templom építési és berendezési munkái 1859 tavaszára, az orgona ugyanez év júliusára készült el, s így az eredetileg tervezett időpont után három évvel, 1859. szeptember 6-án megtartották a zárókő-elhelyezést és a felavatást, ami a legnagyobb fénnyel és ünnepélyességgel történ meg. A Dohány utcai zsinagóga stilárisan két vonulatba illeszkedik bele. Egyrészt a romantikus építészetnek Európa-szerte, de kivált Közép-Európában ekkor kedvelt félköríves, olykor enyhén orientális változatába, másrészt a század derekától kezdve kibontakozó, erőteljesen keleties igazodású, historizáló zsinagóga-építésbe. Az utóbbihoz való tartozása hazánkban úttörő jelleget biztosít épületünknek, ebben az értelemben - a hazai zsinagóga-építésnek az általános, nemzetközi törekvésekhez való igazodása mellett is - közvetlen mintaképként is szerepelt. A romantika félköríves változatához való tartozás önmagában véve nem biztosítana épületünknek olyan egyedi helyzetet, mint a „zsinagóga-stílus"-ban való szerepe, de az tény, hogy azon belül a polikróm nyerstégla-modort képviselte, ismét kiemelkedő helyet biztosít számára. Egy-két szerény méretű, ugyancsak külföldi mesterek által tervezett alkotáson kívül (a lórévi Zichy-emlékkápolna, az orsovai emlékkápolna például) semmi nem előzte meg e tekintetben. A néhány rokon léptékű épület nagyjából vele egyidős, de egy-két évvel későbbi tervezésű (a budai reáliskola, a szekszárd-újvárosi rk. templom például). A polikróm