Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KOMÁRIK DÉNES A Dohány utcai zsinagóga építése

NEOLÓGIA ES ORTODOXIA A Dohány utcai zsinagóga építése* KOMÁRIK DÉNES * A témának a szerző tollából származó részletes feldolgozása megtalálható a Művészettörténeti Értesítő 1991/1-2. számában a levéltári, közgyűjteményi és nyomtatott források megnevezésével, valamint a legfontosabb szövegek közlésével. A

történeti Magyarország zsinagógái közt mindenkor kiemelkedő hely illette meg a pesti Dohány utcai zsinagógát, a főváros, de kissé talán az egész ország zsidóságának „főtemplom"-át. Különösen így volt ez megépülése idején, amikor mind méretében, mind pompájában nagyságrenddel emelkedett a meglevő hazai zsinagógák fölé, de jelentős helyet foglalt el a magyarországi romantikus építészet történetében is. A zsinagóga megvalósulásának két döntő előzményével találkozunk a XIX. század első felében. Az egyik a pesti zsidóság számbeli, kulturális és anyagi súlyának rendkívüli megnövekedése, a másik a zsidó kultusz modernizálására törekvő mozgalom kibontakozása és felülkerekedése. Ez utóbbi során a megreformált istentiszteletet 1828-ban a Király utcai „Fehér lúd"-házban levő „Chesed Neurim" egylet templomában vezették be. Az új törekvéseknek - a szertartások megváltoztatott módon történő végzésén túl - építészeti konzekvenciái is voltak. Ezek azonosak azokkal a sajátságokkal, amelyeket az ortodox és neológ templomépítés összehasonlítása alapján megállapíthatunk. Bár a kettő között nincs éles elválasztó vonal, az előbbiek - a bima (almemor) elhelyezése nyomán - jobban hajlanak a centrális elrendezéshez, a keresztény kultuszra emlékeztető orgonát, tornyot és kupolát pedig lehetőleg elkerülik. A bima központi elhelyezkedése az ortodox templomoknál magával vonja a padsorok efelé irányuló, centrális elrendezését. A neológ templomban, kultusztemplomban a bima funkciója a szentélybe, a frigyszekrény tövébe tevődik át, így a padsorok - a keresz-