Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

NEOLÓGIA ÉS ORTODOXIA - KOMÁRIK DÉNES A Dohány utcai zsinagóga építése

tény templomokhoz hasonlóan - a bejárat­tól a szentélyig folyamatosan helyezked­nek el. így érthetően teret kap a hangsú­lyozottan hosszházas elrendezés lehető­sége. Előkészítés A templomépítés három akadálya közül 1843-ban - több évtizedes küzdelem után, királyi engedelemmel - a telekszerzésé el há­rult. Az építkezéshez szükséges pénz előte­remtése azonban, s főleg azoknak a nehéz­ségeknek a legyőzése, melyek az ellenté­tes felfogású hívek rítusvitájából adódtak, még hosszú időt vett igénybe. A Dohány utcai templom építésének ­tervezést, előkészítő munkálatokat, enge­délyszerzést is magába foglaló - közvetlen története az 1850. október27-én megalakult, immár harmadik építési bizottság műkö­désével kezdődött. Nem sokkal korábban, 1850. szeptember 20-án történt a súlyos zsidó hadisarc elengedése, így a hitközség anyagi helyzetének lényeges javulása volt alighanem az alapvető oka annak, hogy a templomépítés évek óta szunnyadó ügyét elővették, és a szabadságharc utáni első lé­péseket megtették a kultusztcmplom megépítése érdekében. A bizottság tanács­kozásai alapján az elöljáróság 1850. decem­ber 15-én többek közt azt is elhatározta, hogy egy fényes kultusztemplom épüljön a Dohány utcai telekre. Az építési bizott­ság fel is szólította Hild Józsefet, valamint a Kauser-Feszl-Gerster társulást építési terv kidolgozására. A Feszi-triász terve 1851 el­ső hónapjaiban el is készült, főhomlokza­tának Engel és Mandello kiadásában Franz Xaver Sandmann által készített szép, szí­nes litográfiája 1851 májusában megjelent Mandello üzletének kirakatában. Hild József - mint látni fogjuk - majd csak 1854 elején készíti el a tervet. Bár az ügy már ilyen előrehaladott álla­potban volt, a rítusvita, a hitközségen belü­li békétlenség nem ült el. 1852 folyamán azonban a hitközség tagjai részéről megvál­tozott a hangulat, mégpedig a kultusz­templom javára. Ennek valószínű magya­rázata, hogy a „pesti izraeliták Reformtár­sulatát", mely a szabadságharc idején ala­kult, s mind a politikai hatóság, mind az anyahitközség szemében szálka volt, 1852 októberében végleg feloszlatták. Azáltal, hogy a hitközség visszanyerte jómódú adó­fizetőit, gazdasági helyzete is megjavult. Nyilván ez adta meg a lökést ahhoz, hogy 1853 legelején az építkezéshez szükséges felsőbb jóváhagyás kérelmezésével a templomépítés a végleges megvalósulás útjára lépjen. Ezzel egyidejűleg folyamod­nak - az anyagi alap előteremtése érdeké­ben - azért, hogy az imaszékek eladására is megkezdhessék az aláírások gyűjtését, amit november 14-én engedélyeznek. A pénz megszerzése mellett elengedhetet­len feltétele volt a templomépítés meg­kezdésének a végleges tervek megszerzé­se és a szervezési-előkészítési munka fo­lyamatos végzése. Ez utóbbihoz tartozott, és minden további lépésnek feltétele volt a templomépítési bizottság összeállítása s a bi­zottság működési szabályzatának elkészítése, majd ezeknek a Helytartóság által való jóváhagyatása, ami a következő év elején meg is történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom