Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

VÉSZKORSZAK - EMBER MÁRIA Wallenberg elrablása

budapesti svéd követség letartóztatott titkárától, WALLENBERGtől kapott." Hogy vajon miért volt „szigorúan titkos" az a címjegyzék, amelyet a szovjet elhárítás szakemberei bármelyik 1944-es budapesti telefonkönyvben megtalálhattak volna, annak indoka csak és kizárólag a szovjet viszonyok ismeretében fejthető meg: mint tudjuk, a telefonkönyv Moszkvában, merőben éberségből, nem volt nyilvános, hanem erre a célra kijelölt bódékban, erre a célra kijelölt tisztviselők néhány kopek befizetése ellenében közölték az érdeklődővel a keresett telefonszámot (vagy nem). E dokumentum szerint tehát Raoul Wallenberg már le volt tartóztatva. Wallenberg svéd diplomáciai útlevéllel érkezett 1944. július 9-én Budapestre. Nem volt hivatásos diplomata; 1935-ben az USA-ban, a Michigani Egyetemen (Ann Arbor) építészmérnöki diplomát szerzett, majd rövid banktisztviselői próbálkozás után élelmiszer export-import kereskedelemmel foglalkozott. Budapesti kiküldetését főnöke és üzlettársa, a Magyarországról elszármazott dr. Lauer Kálmán kezdeményezte dr. Marcus Ehrenpreis stockholmi főrabbi útján az amerikai Háborús Menekültügyi Bizottság (War Refugee Board) stockholmi megbízottjánál, Iver G. Olsennél. Hogy ebben az előkészületi szakaszban még ki mindenki kapcsolódott bele és milyen szervek részéről a budapesti „humanitárius akció" létrehozásába, arról Lévai Jenő számos részletet közöl Wallenberg-könyvében.

1 1. Lévai Jenő: „Raoul Wallenberg regényes élete, hősi küzdelmei, rejtélyes eltűnésének titka", Magyar Téka, Budapest, 1948. Nem lehet tudni, vajon nem az keltettee fel a szovjet elhárítás gyanúját Wallenberg személye iránt, hogy nem volt hivatásos diplomata. Noha útlevele - amelyet 1989 októberében a szovjet belügyi hatóságok „váratlanul megtaláltak" valamelyik börtönraktárban, és átadtak a bátyja keresésére Moszkvába érkezett Nina Lagergren asszonynak - teljesen szabályosan volt kiállítva a Svéd Királyi Külügyminisztérium által 1944. június 30-i dátummal. Per Anger egykori budapesti svéd attasé, aki az 1992-es Wallenberg-kiállítás alkalmából Budapesten járt, elmondta e sorok írójának, hogy egészen addig, amíg Wallenberg szolgálati útlevele vissza nem került Stockholmba, és ő kézbe nem vehette, attól félt, hogy talán nem volt szabályszerűen meghosszabbítva Raoul Wallenberg eredetileg csak félévre kiadott diplomáciai útlevele - „és talán ezért vitték el az oroszok" -, de azután meggyőződhetett róla, hogy a budapesti svéd követség nem követett el mulasztást, Wallenberg letartóztatásának nem holmi adminisztratív nagyvonalúság volt az oka. Tény, hogy a szovjet csapatok, pontosabban a SZMERS-alakulat kémelhárítási specialistái valósággal vadásztak a külföldi diplomatákra. Letartóztatták például Harald Feller svájci ügyvivőt, akinek a neve ott szerepelt a semleges hatalmak 1944. november 17-i, személyesen Szálasi Ferencnek eljuttatott és minden eddiginél élesebb hangú memoranduma alatt (a jegyzéket Angelo Rótta pápai nuncius és Carl Ivan Danielsson svéd követ novem-