Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

VÉSZKORSZAK - DOKUMENTUM Ravasz László „általános tájékoztató"-ja 1944 júniusában

ga csillaggal megjelölt keresztyéneket, számukra bibliaórákat, konferenciákat, imaórákat rendezett. A szószékből felhívta a gyülekezet tagjait és jótékony testületeit, hogy ezeket a megpróbált testvéreinket különös szeretettel és gyöngédséggel vegyék körül.

7 Árván maradt gyermekeiket internátusaiban elhelyezte és neveltetésükről gondoskodik. Mindezt teszi Isten dicsőségére, nem várva érte hálát vagy dicséretet, tudja, hogy ha lelkét megemészti, akkor is csak haszontalan szolga s ha valamit elért, csak ingyen kegyelemből érte el. De ugyanakkor hangsúlyozza: tiltakozik az ellen, hogy meg nem próbált, idegen országok!,] kényelemben élő egyházak bírói székbe üljenek, felette pálcát törjenek és mártíromságát rosszul vegyék számba. Nincs egyetlen egyháza sem a mai emberiségnek, amelyiknek jogcíme lenne ilyen bírói székbe ülni. Csak egyet képzel el, azt, hogy mindnyájan egy nagy bűnvallomásban Isten elé állunk, vádoljuk és elítéljük magunkat s a kegyelmet egyedül Istentől várjuk. Látva azokat a gyermekeket, akiknek szemük kifolyt, lábuk csonka lett, mert repülőgépekből robbanószerekkel töltött jáo tékokat dobtak le ; végignézve a tömegtemetéseket, a szétfreccsent, gyermekkórházak udvarán összeszedett apró kezeket és lábakat, orvosoknak és ápolónőknek szétroncsolt koponyáit, beomlott pincékben éhenhalt asszonyoknak és öregeknek százait, nem tudná elfogadni, hogy azoknak a nemzeteknek az egyházai, amelyek ezt a veszedelmet küldték reánk, még rossz osztályzatot adjanak a magyar református egyháznak, mert a zsidókérdésben [nem] kezdette meg az utcai barikádharcát a bíborosok és püspökök vezetése alatt. Közzéteszi: MAISAI TAMÁS 7. Ilyen jellegű egyházvezetői megnyilatkozásokat csak elvétve ismerünk. A „különös" minősítés pedig mindenképpen túlzó. Áttekintve például a kérdéses időszakban Ravasz László és Bp. Kálvin téri lekésztársa által tartott öt, illetve három a Rádióban is közvetített igehirdetés szövegét, a nyomát sem lelhetjük fel az említetteknek. (Ravasz (?) annál inkább találkozhatunk viszont olyan betétekkel, amelyekben a zsidó és az „ószövetségi" ember a negatív létminőség illusztrációs szerepét tölti be.) Ravasz leírásában a Református Egyház Egyetemes Konventjének „Jó Pásztor" Missziói Albizottsága néven működő és a kérdéses időszakban is igen jelentős embermentő tevékenységet kifejtő munkaág aktivitásai elevenednek meg. (A „Jó Pásztor"-t a hivatalos egyház csak felemásan tudta a magáénak, amit kifejez az is, hogy szolgálatának hatékonyságát az erkölcsi támogatáson túlmenően nemigen mozdította elő.) 8. Ez időben egyetlen ilyen internátusról tudunk, a Dunamelléki Református Egyházkerület Filadelfia Diakonisszaintézeti Alapítványa által a „Jó Pásztor" számára rendelkezésre bocsátott Lakatos Etelka Református Árvaotthonról az Eger melletti Noszvajon, ahol zsidó (ismereteink szerint mintegy tízen voltak) és nem zsidó származású gyermekeknek nyújtottak menedéket. 9. Az angolszász kegyetlenkedésekről propagandisztikus okokból gerjesztett korabeli háborús folklór egyik eleme.