Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

VÉSZKORSZAK - DOKUMENTUM Ravasz László „általános tájékoztató"-ja 1944 júniusában

lentetc reájuk nézve. Miután Krisztus Urunk nem azért hívta a zsidókat megtérésre, hogy megtarthassák millióikat, társadalmi rangjukat, politikai és emberi jogaikat, hanem azért, hogy vegyék fel az O keresztjét, ürítsék ki az Ó poharát, keresztelkedjenek meg az Ő keresztségével és úgy kövessék Őt, világos dolog,' hogy a keresztyén anyaszentegyház, amikor olyan politikai hatalom veszi kezébe a zsidóüldözést, amely fölött az egyháznak semmiféle hatalma nincs, befolyása is reá kevés, nem tudta megvédeni hozzá áttért tagjait a zsidóüldözés hátrányos következményeitől. Ebből a hozzánk áttértek azt a következtetést vonták le, hogy azért nem védi meg [őket] az egyház, mert nem akarja megvédeni, s ezerszámra írták a könyörgő levelet az egyházak vezetőinek: legyenek szívesek, szenteljenek drága idejükből néhány percet ennek az ügynek; nagy tekintélyüket vessék latba, hiszen csak egy szavukba kerül, hogy keresztyénné vált zsidónak ezen a földön a hajaszála se görbüljön meg. Mikor pedig az egyház erre azt felelte, hogy ő mindent megtesz, amit tehet, de kezességet csak arról vállalhat, ami az egyház lényegéből következik, t.i. hogy Krisztus vigasztalását és az atyafiúi szeretet gyöngédségét hirdeti és bizonyítja az üdvözülteknek és a szenvedőknek, a sok el nem készült lélek nem tudott élni a Krisztus vigasztalásával s önmagát marcangolva hánykódott kétségbeesés és remény között. Kétségbeesése földi volt, mert azt siratta, amit a rozsda és a moly megemésztés ami az elmúló világ hiúságához tartozott, reménysége is földi volt, mert emberekben, jogszabályokban, új meg új formulák kitalálásában, protekciókban, igen sokszor, szinte járványszerűen, hamis bizonyítványok vásárlásában vetette reménysége horgonyát. Rendkívül nagy számú levelezésemben egyetlenegy olyan levél sincs, amelyben valaki a számára biztosított előnyökről lemondott volna azért, hogy élettársával, szüleivel, atyjafiaival a sorsközösséget elvállalja és számtalan pásztori esetem között egyetlenegy sem volt, amikor valaki az egyháznál nem mentő írást, protekciót, közbenjárást keresett volna, hanem Igét, Szentlelket, sakramentumot, egyszóval magát Krisztust.

1 2. Ettől függetlenül az egyházak mindent megtettek a szerencsétlen emberek megvédelmezésére. Bár a protestáns egyházak készségüket kijelentették, hogy a legtökéletesebb kooperációra is készek s magukat e téren a katolikus vezetőknek alávetik, a katolikus egyház vezetősége nem 1. A püspökhöz intézett számos korabeli levélben kap hangot a hitbeli vigasztalás igénye és annak kifejezésre juttatása, hogy íróik végső soron Isten és/vagy Megváltójuk iránti teljes bizalommal ürítik ki a keserű poharat. Az, hogy a zsidók a szenvedésre való készséggel, a megpróbáltatások elől való kitérés lehető eszközeinek eleve elutasításával igazolnák az emberi nem „nemesebb" fajtáihoz, vagy éppen a magyar nemzethez tartozásuk jogosságát, illetve az az alacsonyabbrendűségi ódium, ami ennek nem vállalása miatt szövegünk értelmében kimondatlanul is rájuk terhelődik, az antiszemita argumentációk tradicionális elemei közé tartozott, amit a korabeli egyházi sajtó is buzgón forgalmazott.