Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

VÉSZKORSZAK - MAJSAI TAMÁS „Bíborosok és püspökök a zsidómentés barikádharcában"

VÉSZKORSZAK „Bíborosok és püspökök a zsidómentés barikádharcában" A

z alább bemutatásra kerülő egyháztörténeti dokumentum tartalma okkal veti fel az olvasóban a kérdést, hogy mi benne a „budapesti", azaz, hogy mi indokolja e forrásnak a jelen folyóirat hasábjain való közzétételét? Aligha tekinthető mesterkéltnek, ha, rövidre fogva válaszunkat, egyszerűen csak úgy felelünk, hogy az irat keletkezésének pillanatában az életéért rettegő kétszázezer maradék magyar zsidó, aki immár kivétel nélkül „budapesti" volt; az a kétszázezer „budapesti" zsidó, akinek túlélési esélyei, túlélésének minőségi mutatói szoros belső összefüggésben álltak azzal is, hogy a református egyházban (a protestáns egyházakban, de bizonyos értelemben a korabeli keresztény közegben egyáltalában véve) a velük, sorsukkal szemben uralkodó szenzibilitási struktúrák mennyiben nem voltak mások, legalábbis a dolog lényegét tekintve, mint ami ebből a dokumentumból kirajzolódik előttünk. MAJSAI TAMÁS A Holocaust 1944-es magyarországi felvonásáról szóló írások, előadások közül alig található olyan, amelyik ne fodítana legalább némi figyelmet annak elemzésére, hogy milyen szerepet játszottak az eseményekben a keresztény egyházak. S ez természetes is. Indokoltságának érzékeltetésére aligha kell túllépnünk az olyan közhelyszerű általánosságok megemlítésén, mint e szervezeteknek a társadalmi-politikai térben betöltött igen rangos szerepe, országos hatókörű, évszázados tradíciókkal rendelkező struktúráiknak még a megszállást követő időszakban is megőrzött működőképessége, páratlan erkölcsi tekintélye, s hogy 1944-1945 gyilkos tizenkét hónap-