Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 8. (1995. nyár)

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT - DOKUMENTUM Ritoók Emma levele 1924-ben

hon nem kapok, mert spórolni kell. De mikor, mikor? Ezen a héten lejár a szabadságom első része. A másodikat csak aug. végén kapom. És lehetetlen is az drágám, hogy mikor olyan szűken vagytok, még vendég is legyen a nyakadon. Bárcsak inkább én hívhatnálak meg, de talán még az is elérkezhetik. Hátha egyszer csak híres leszek, előadják a darabjaimat, kiadják a könyveimet, és akkor a kis szobában ahol most Rapcsák lakik elhelyezlek. Aztán nézzed, nem félsz hogy egyszerre csak kisül, hogy én nem vagyok olyan jó, mint te gondolod? Én azt hiszem téged egészen jól látlak, de látod-e te az én természetemet? Például hogy ebéd után mindig kiállhatatlan vagyok, míg le nem fektetnek egy fél órára? Vagy hogy éjszaka, ha nem tudok aludni felkelek és cigarettázom és megyek a „kredenchez" hogy nincs-e benne valami elrejtett ennivaló? Ha pedig jól alszom, akkor olyanokat álmodom és olyan ébren, hogy reggel nem tudom, hol vagyok és olyan buta szemeket meresztek Mica szerint, hogy aki lát azt hiszi meghülyültem. Néha ha a magyarokat szidom akkorát káromkodom, hogy összes nyugati irodalmatok elpirul a polcokon, stb. Most megkezdtem a memoirejaim írását, de nagyon unom írni, csak most látom milyen jó regényt írni, mennyit lehet hazudni, szépen kikerekíteni, és bolondul örülni, mikor valami magától elsül és azt érezni, hogy ilyen nagy író még nem született a világra! Mert biz Isten, míg írok, mindig ilyeneket gondolok, ha már meg kell vallani; csak azután jön meg szerencsére a józan eszem. A Lírának elküldtem egy néhány versemet, majd olvasd el szívem, ha megjelent. Szeretettel és igaz szívvel ölel Emma Nem írok többé ilyen kilométer levelet, de ti vagytok az oka. Te azonban bármilyen fíenin és bármilyen kaparva írsz, nem baj, (én a saját írásomhoz vagyok szokva) örömmel elolvasom. Közzéteszi: KOVÁCS M. MÁRIA