A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PETER JELAVICH A berlini kabaré mint a metropolisz-lét montázsa
Simmel „szenvtelenségként" jellemez. A modern nagyváros - Simmel számára Berlin - a változó érzéki benyomások „oly félfoghatatlanul gyors és ellentmondásos áradatát zúdítja az emberre, hogy ezzel idegzetét minduntalan válaszra ingerli, s a szelekció és reagálás e szünet nélküli brutális kényszere végül összes erőtartalékát kimeríti." Az érzéki benyomások e nap nap utáni „polgárháborúja" ily módon idegkimerüléshez, ez utóbbi pedig közönyhöz, szenvtelen viselkedéshez vezet. Végső soron tehát a nagyvárosi ember idegei paradox módon azzal reagálnak a metropolisz folytonos kihívására, hogy „megtagadnak minden reakciót". 7 Simmel számos esszéjében csakúgy, mint a „Pénz filozófiája" (1900) 8 című monumentális művének zárófejezeteiben részletesen is kitér e jellegzetes magatartás kulturális következményeire. Amint megállapítja, a modernitás-élmény paradigmája a kirakatokban, áruházakban s az impozáns termékbemutatókon kiállított javak bősége és sokfélesége lett. Az 1896-os Berlini Kereskedelmi Bemutató pazar kínálata láttán megjegyzi: „A túlfeszített és kimerült idegzetű nagyvárosi ember vágyainak újbóli felkeltésére épp ez a bőség, a tünékeny benyomások e sokfélesége a legalkalmasabb." Az efféle kiállítások bizonyos mértékig kárpótolják a hétköznapi munka egyhangúságát: „úgy tűnik, mintha korunk embere a modern munkamegosztásból következő egyoldalúság és uniformitás kom7. Kari Scheffler: Die Architektur der Grossstadt (Berlin, 1913) - 3. o., Hans Simmel: „Auszüge a us den Lebenserinnerungen" in: Ästhetik und Soziologie um die Jahrhundertwende: Georg Simmel, szerk.: Hannes Böhringer és Karlfried Gründer (Frankfurt am Main, 1976) 265. penzálásaként a fogyasztás és az élvezetek birodalmában vágynék elégtételt szerezni magának, a heterogén élmények és benyomások egyre tágabb körében, a stimulusok és ajzószerek egyre tarkább, szeszélyesebb választékában." A munkamegosztás monotóniája tehát vágyat ébreszt a szabadidő sokszínű eltöltésére. Szerencsére a közösen előállított javak - épp a munkamegosztásnak köszönhetően - mind bővebb lehetőséget kínálnak azon sokféle igény kielégítésére, amely a polgárokban a metropolisz csábító kirakatai és termékbemutatói láttán feltámadt. Ám mivel ugyanezen sokféleség, a végletekig fokozva, idegi tompultsághoz és érzéketlenséghez vezet, a potenciális fogyasztó megnyerése érdekében egyre hatásosabb csábítóeszközökre van szükség. A modern reklámszemlélet nemcsak a felkínált javak használati értékére, ám egyszersmind azok „csábító küllemére" alapozza stratégiáját. Az árunak divatosnak, szépen csomagoknak, úgymond „esztétikusnak" kell lennie ahhoz, hogy külsőségeivel magát kívánatossá tegye - már csak azért is, hisz az egymással vetélkedő árucikkek között sok esetben alig van bármi érdemi különbség. A „kirakati minőség" követelménye ekképp tehát mindinkább az áru tényleges fogyasztói értéke fölé helyeződött. Ezzel párhuzamosan a „közönséges hirdetéseket felváltotta a plakátművészet", minthogy a tompult érzékű vásárló figyelmét már csak az egyre látványosabb és bizarrabb eszköo., Georg Simmel: „Die Grossstädte und das Geistesleben" in: Jahrbuch der Gehe-Stiftung zu Dresden 9 (1903) - 188,193,195. o. 8. Magyarul megjelent: i.m. 33-178. o. - a Budapesti Negyed szerk.
