A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca
kenységek a városi közösség egységének kötőanyagává váltak. „Egyelőre csak sejtjük - írta -, milyen hatalmas lehetőségek rejlenek az utcai fesztiválokban, felvonulásokban, alkalmi zenészek együttesében vagya köztéri hangversenyekben". Az Addams elképzelte jövőbeli nagyváros utcáin és terein sétálva nem a kommersz mulatóhelyek bántó lármája csapná meg az ember fülét, hanem „felszabadult nevetés, egy-egy lírai dalfoszlány, újraélesztett régi táncok zenéje s vidám játékok hagyományos köréneke". Az „a nagyszerű érzés, amit egy uszoda nyújthat", minden bizonnyal csábítóbb lesz, mint „a kockázás egy szennyes és bűzös sikátorban, még ha azt a hazardírozás természetellenes izgalma kisen is . A New Conscience and an Ancient Evil című, a prostitúcióról írt 1912-es könyvében Addams megemlíti ugyan a régi szép időket, amikor a falusi pletyka fékező hatása még érvényesült, ám elismeri, hogy az új társadalmi valóság a nagyvárosi erkölcsiség egész kérdéskörének újragondolását követeli. Az „új lelkiismeret" Addams szerint nem valamely merev erkölcsi értékrend erőszakos érvényesítéséből adódik, hanem ama felismerés érlelődéséből és egyre fokozódó elterjedéséből, miszerint a modern nagyvárosi élet követelményei között az egyéni örömkeresést alá kell rendelni az átfogó közjó érdekeinek. „Erkölcsi fejlődésünk szempontjából szerencsés mó46. Jane Addams: „Public Recreation and Social Morality" Chanties and the Commons 18. sz. (1907. augusztus 3.) 492,494; uó.: The Spint of Youth and the City Streets (New York, Macmillan 1909; reprint: Urbana, University of Illinois Press 1972, Allen F. Davis bevezetőjével) 1 5,20,98; a nagyvárosi erkölcs miatti aggodalmakról még: 4, 7, 12, 15, 20, 27,79. don... a társadalmi rendtartásnak új formája van kialakulóban... Ez az új és erővel teljes fejlemény... bár tükröz valamit abból a közvéleménytől való egészséges félelemből, amely a házasságon kívüli kapcsolat „természetes" velejárója egy-egy kisebb közösségen belül, mégis sokkal inkább a régi közösségi önuralommal és egymás kölcsönös oltalmazásával rokon, amelynek szükségessége előtt az emberi akarat annak idején először meghajolt." 47 Az újfajta nagyvárosi erkölcsösséget - hangoztatta Addams - nem lehet mesterségesen ráerőltetni az emberekre; csakis lassan, gondos ápolás mellett alakulhat ki, s forrásai az egyes városlakókban találhatók. Az „új rendtartás" - nem úgy, mint „a társadalmi korlátozás régebbi formái, melyeknek külső erőszakkal kellett érvényt szerezni" „öntörvényű egyének szabad együttműködésén" fog alapulni. 48 Az Addams által megpendített témát más szociális telepvezetők is visszhangozni kezdték. A szociális telepek dolgozóinak az a feladatuk - írta a chicagói Graham Taylor -, hogy segítsenek az olyan életterek kialakításában, ahol „könnyebb helyesen élni, és nehezebb tévútra kerülni". Mary Kingsbury Simkhovitch, aki 1917ben a New York-i Greenwich House-t irányította, szintén egyetértett azzal, hogy a munkástömegek „silány" örömei és általános feslettsége ellen nem a szigorú korlátozás módszereivel, hanem a városi-ipari 47. Jane Addams: A New Conscience and an Ancient [vil (New York, Macmillan 1912) 206-207. 48. Uo. 49. Mary K. Simkhovitch: The City Worker's World in America (New York, Macmillan 1917) 109, 114; Graham Taylor: Pioneering on Social frontiers (Chicago, University of Chicago Press 1930) 366.
