A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca

környezet alapvető körülményeinek meg­változtatásával kell fellépni. A környezetjavító módszerek iránti ko­rai, tétova érdeklődés a századforduló után a jótékonysági egyletekben is megélén­kült. Az új szemléletmód egyik leghatáso­sabb hirdetője továbbra is - mint már az 1890-es években - Edward T. Devine, 1896-tól 1912-ig a New York-i jótékonysá­gi egylet titkára, a szociális munkával fog­lalkozó Survey című befolyásos folyóirat szerkesztője s a „szociálökonómia" pro­fesszora a Columbia Egyetemen. Devine egy egész sereg könyvben, cikkben és elő­adásban támadta a jótékonysági egyletek mélyen begyökerezett szemléletmódját, amelynek alapján a hangsúly az egyéni er­kölcsi hibákra és a családgondozásra helye­ződött. Devine gondolatainak legteljesebb kifejtését a Misery and Its Causes címmel 1909-ben megjelent könyvben találhatjuk meg. A nyomor okai - jelentette ki Devine - „gazdasági, társadalmi, átmeneti, mér­hető és kezelhető" okok; a középosztály­beli szociális munkásokat olyannyira elke­serítő nagyvárosi bűnözés és feslettség „inkább a társadalmi környezet, mintsem a jellemgyengeség eredménye". A jóté­konysági szervezeteknek - szögezte le ha­tározottan Devine - az egyén fölemelésére irányuló „önkényes és mesterkélt" törek­vésekről a környezet megváltoztatásának átfogóbb programjára kellene átválta­Ez nyilvánvalóan időszerű gondolat volt. „A fizikai értelemben rossz környezet mo­rális értelemben is rossz környezet" - han­goztatta ugyanabban az évben a Nőegyle­tek Országos Szövetségének egyik tisztvi­selője, mintha csak egy magától értetődő igazságot hirdetne. Julian W. Mack, a chi­cagói fiatalkorúak bíróságának egyik bírája is bekapcsolódott a kórusba. A bűnt nem elegendő törvényekkel korlátozni - jelen­tette ki. „Konstruktív segítségre van szük­ség." A fiataloknak biztosítsuk az ártatlan örömök lehetőségét, s akkor „nem fognak elkárhozni". 51 Az új gondolkodásmód összefoglalását Newton D. Baker próbálta megfogalmazni az Atlantic Monthly 1915-ös évfolyamában megjelent cikkében, amely a clevelandi tánctermek elleni békés konkurrencia­hadjáratát ismertette. Baker ebben a cikk­ben leszögezte, hogy a nagyvárosok erköl­csiségének megreformálásában „a lármás retorika... érzelmi lobbanékonyságát" és az erőszakos módszerek „merev parancsurai­miságát" egyaránt olyan pozitív erőfeszíté­sek váltják fel, amelyek a városlakóknak a rendet és a „társadalmi önszabályozást" előtérbe helyező, velük született jóérzését kívánják erősíteni. Amint ez az újfajta fel­fogás fokozatosan elterjed Amerika váro­saiban - vonta le Baker a derűlátó követ­keztetést -, az erkölcsi krízis szüntelen fenyegetése végre el fog múlni. 50. Edward T. Devine: Misery and Its Couses (New York, Macmillan 1909) 7,11,163, 267; Who Was Who in America (Chicago, A. N. Marquis 1950) II. kötet, 154 (E. T. Devine). 51. The Child in the City, A Series of Papers Presented at the Confe­rences Held during the Chicago Child Welfare Exhibit (Chicago, Depart­ment of Social Investigation, Chicago School of Civics and Philanthropy 1912)9 (Julian W. Mackról); Mrs. Imogen B. Oakley: „The More Civic Work, the Less Need of Philanthropy" American City 6. sz. (1912 június) 805. 52. Newton D. Baker: „Law, Police, and Social Problems" Atlantic Monthly m. si. (1915 július) 13,14,16,20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom