A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca
sokesztendős törmelékhalmaza gyülemlett föl. Az 1890-es évek reformerei több fronton is ezt az általános célt kívánták megvalósítani: parkok és játszóterek, közfürdők, gyermekklubok, tornatermek és uszodák, valamint hangversenyek, előadások és kiállítások tartására alkalmas létesítmények kialakításával. Egy New York állambeli bizottság 1895-ben leszögezte, hogy a szegénynegyedekben létesített közfürdőknek „jellemformáló hatása lenne: elősegítené az önérzet és az erkölcsös életvitel kialakulását"; a William Strong New York-i polgármester által létrehozott Small Parks Advisory Committee (élén a mindenütt jelenlevő Jacob Riisszcl) megállapította, hogy a városi ligetek és játszóterek létesítése a szegénysorsúaknak nem csupán a fizikai jólét, de „az erkölcsi egészség" szempontjából is javára válna; Washington Gladden pedig kijelentette, hogy az ingyenes szabadtéri hangversenyek a nagyvárosokban megakadályoznák „a közönségesség, a kicsapongás és az erkölcstelenség" elharapózását. 14 Mint az imént elmondottakból kitűnik, ezek a környezetelvű moralisták különösen fontosnak tartották azt a kérdést, hogy a nagyvárosok lakosai mivel töltsék a szabad idejüket. A Civilization s Inferno szerint Benjamin Flower a szegénynegyedekben található szórakozási lehetőségek szűkösségén csaknem ugyanolyan mélyen felháborodott, mint a szegények életének ínséges voltán. Flower a bevándorlók lakta egyik bostoni városrész valamelyik kocs14. Gladden i. m. 177; Roy Lubove: The Progressives and the Slums: Tenement House Reform in Hew M City, 1890-1917 (Pittsburgh, University of Pittsburgh Press 1962) 88-89, 91 (a fürdőkről szóló májában megfigyelt „egy csapat fiatal férfit és nőt, vidáman nevetgélve ültek egy pohár ital mellett". Az effajta szórakozás - írta Flower méltatlankodva - valójában „hamis pénz: nem sok köze van a valódi örömhöz, amely mindig nemesíti és fölemeli az embert"; a nagyvárosokban pénzért kapható szórakozási lehetőségek „pontosan úgy viszonyulnak áldozataikhoz, mint a gyertyaláng a lepkéhez". Az effajta pokolbugyrok helyett - vonta le a következtetést Flower - olyan alternatívákat kell teremteni, amelyek nem csupán szórakozást nyújtanak, de abban is segítenek mindazoknak, akik igénybe veszik őket, hogy „tiszták, igazak és nemesek" legyenek. 15 Az 1890-es évek környezetformálói abban is megegyeztek a korábbi évtizedek erkölcsreformereivel, hogy ők is kitüntetett figyelemmel fordultak a gyermekek felé. Benjamin Flower olyan fiú- és leányegyletek létrehozását sürgette, amelyekben a „magasztos eszméket" példázó történetek, a „legnemesebb érzelmeket" megszólaltató dalok és - természetesen az egyleti vezetők személyes példamutatása folytán a fogékony városi gyermekek megtanulhatnák, hogy „gyűlöletes ragályként" kerüljék a bűnt, s „megszerezhetnék azt, amiben a dolgok természetéből adódóan mindaddig sohasem volt részük: a helyes életfelfogást, egy új világszemléletet". Mindehhez Flower azt is hozzátette, hogy az ifjú elmékben ilyen módon elültetett eszmék „lassan beleivódnának a szerencsétlen párák szívébe, majd otthonuk idézet); James B. Lane: Jacob A. Riis and the American City (Port Washington, N.Y. Kennikat Press 1974) 125. 15. Flower: i.m. 1 10,1 1 1,177,232.
