A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - PAUL BOYER Az amerikai nagyvárosok erkölcsrendészeti reformjainak két arca

cás már önmagában véve „a társadalmi elfajzás eszköze". A Hansen-modell Weberféle átirata szerint a városi elit folyamatosan új erőkkel telítődik, az újoncok kezdetben telve vannak „kicsattanó, nyers erőkkel", ám a verseny könyörtelen iramában csakhamar irányt veszítenek, kifulladnak, s az útszélre sodródván gyarapítják „a sikertelenek egyre szaporodó seregét", míg helyüket a hátországból szakadatlanul áramló, törekvő újonnan jöttek foglalják el. A reformok szószólói azt ígérték, hogy a városok nagy erkölcstisztító mozgalmának megszervezésével a középosztály nemcsak a bűn kiirtásának válhatna hathatós eszközévé, de maga is szilárdabb, rendezettebb egységbe kovácsolódhatna, s kigyógyulhatna a társadalmi elszigetelődés valamint az érzelmi sivárság leküzdhetetlennek tűnő rákfenéjéből. A pozitív, környezetformáló megközelítés: a nagyváros mint erkölcsi élettér Bár az 1890-es években a harcias indíttatás fölöttébb érzékelhető volt, a párhuzamosan jelentkező szelídebb megközelítés végül mégis éppoly erős - ha nem erősebb - hatásúnak bizonyult. Ez a megközelítés a városi élettér fizikai átalakításával kívánta elérni a városlakók erkölcsi színvonalának emelését. Míg a harcias reformerek csikorgó moralizmusa a tizenkilencedik 12. Adna F. Weber: The Growth of Cities in the Nineteenth Century: A Study in Statistics (New York 1899) 369,386,389,397; Robert H. Wiehe: The Search for Order, 1877-1920 (New York, Hill and Wang 1967) ll-IV. fej.; Richard Sennett: Families against the City: század elejét idézi, a környezetelvűek áttételesebb érvelése felismerhetően modern. A környezet javítására épülő erkölcsreform eszméje már a tizenkilencedik század közepén megjelent, ám mindig csak más, közvetlenebb stratégiák kísérőjeként. A század végéhez közeledve azonban a környezetelvű megközelítés önállósodni kezdett. E megközelítés alapgondolatát az Arena egyik cikkírója fogalmazta meg „Erkölcs és környezet" címmel megjelent cikkében. A nyomornegyedben élő gyermekeknek - mondja a cikkíró - „nincs más választásuk, mint a bűn. Nincs is lehetőségük, hogy szabadon válasszanak a jó és a rossz között... Bármely gyakorlati emberbarát...megmondhatja, milyen csekély esélye van az ilyen környezetben felnövekvő gyermekeknek arra, hogy erkölcsösek legyenek."

13 A nyomornegyedek bérházakban voltak, s az 1890-es években New York államban és másutt felerősödött bérházreformmozgalom figyelme nemcsak a túlzsúfolt lakónegyedek egészségügyi veszélyeire terjedt ki, hanem a mindezzel együtt járó erkölcsi következményekre is. A kérdést már 1845-ben fölvetette Dr. John H. Griscom The Sanitary Condition of the Laboring Population of New York című könyvében. Am a bérházak modernizálása csak a kezdetet jelentette. A neheze még csak ezután következett: a tudatosan megtervezett városi környezet kialakítása ott, ahol mindeddig csupán a nagyváros növekedésének Middle-Class Homes of Industrial Chicago, 1872-1890 (Cambridge, Mass. Harvard University Press 1970). 13. Arthur Dudley Vinton: „Morality and Environment" /Irena 3. sz. (1891 április) 574.