A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - CHARLES E. G. MASTERMAN London élete - mai szemmel

Tapasztalni fogjuk, hogy a bajok, melyek London s a zsúfolt városnegyedek életét terhelik, voltaképp két osztályba sorolhatók. Vannak bizonyos sajátos problémák - így az alkoholizmus, a túlzsúfoltság, a legszegényebbek közti létharc -, melyek csaknem az egész közösséget érintik. Vannak azután olyanok is - például a szegregáció, a természettől való elszakítottság s az általános gyökértelenség -, melyek a modern élet tüneteiként egy mélyebben fészkelő s ekképpen áldozatosabb gyógymódot igénylő bajra utalnak. Az orvoslásra váró sajátos problémák Mindenekelőtt itt van - ámbár a dolgos és derék lakosság soraiban elvegyülve - a bűnözők, kéregetők, alkalmi munkások és nincstelenek szám szerint jelentős rétege, mely ugyan a bérből élők nagy tömegéből csak szórványos foltokban tűnik elénk, ám ha együtt látnánk, e látvány bizonnyal elegendő volna ahhoz, hogy az „emberiséget megindítsa". E réteg egyrészt észrevétlen húzódik meg a szakképzetlen, alacsonyan fizetett munkástömegek árnyékában, melyekre eleven lidércnyomásként nehezül, s amelyek sorából folytonos utánpótlását nyeri; másrészt a notórius bűnözök azon szűkebb csoportját alkotja, mely a társadalom egészén ragadozó farkasként vagy méginkább hiénaként élősködik. Közéjük tartoznak a legszegényebbek, akiknek száma látszólag állandónak tűnik. Közéjük tartoznak az özvegyek és rokkantak, akik éltüket szűkös, alkalmi alamizsnán tengetik, no és persze hátrahagyott utódaik, akik az ő nyomorúságukat, testi fogyatékosságukat öröklik. Ám éppúgy ide tartoznak a magukat nyíltan, sőt kihívón bűnözőnek valló alakok is, akik talán e lehangoló társaság legreménytelenebbnek tűnő esetei. Itt van azután az örökösen „fáradtak" népes serege: akik hetente pár napot dolgoznak csupán, a virág-, újság- és gyufaárusok hada, a fiákerek ajtainak nyitogatói, vagy épp ama semmirekellő alakok, akik feleségük bérén, a gazdagok könnyelműn osztott adományain élősködnek. Itt vannak továbbá a semmihez sem értő tanulatlanok, akiknek még csak reményük sem lehet a folyamatos foglalkoztatottságra. És végül itt vannak - e komor társaság csekély töredékeként - a jóravaló szegények, akiket ilyen vagy amolyan egyéni balszerencse juttatott a szakadékba: néhány havi betegeskedés, a családapa váratlanul feltámadó, olthatatlan szomja, egy balul kiütött üzleti vállalkozás, vagy csak a múló évek ínséget, öregséget hozó könyörtelensége egyszóval mindazok, akik bármi okból oly mélyre süllyedtek, ahonnét önerejükből immár nem képesek ismét felküzdeni magukat. Nos, ezt az elegyes és népes osztályt a változások minduntalan széttördelik, amint e negyedeket sorra megtisztítják és újjáépítik, amint London központi részein a szegénység koncentrált, sötét tömbjei lassanként eltünedeznek. Csakhogy maga az osztály ezzel korántsem szűnik meg, hanem tisztán nyomonkövethető módon eloszlik, szétterül a környéken. Éppen úgy, mint amikor egy tintafoltot próbálunk vízzel eltávolítani: maga a folt ugyan többé nem éktelenkedik ott kirívóan, ám egész környezete érzékelhetően sötétebb lesz egy árnyalattal. Ugyanakkor némely távoli, eladdig ismeretlen városszélen egyszerre