A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)

PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - CHARLES E. G. MASTERMAN London élete - mai szemmel

Tapasztalni fogjuk, hogy a bajok, me­lyek London s a zsúfolt városnegyedek életét terhelik, voltaképp két osztályba so­rolhatók. Vannak bizonyos sajátos problé­mák - így az alkoholizmus, a túlzsúfoltság, a legszegényebbek közti létharc -, melyek csaknem az egész közösséget érintik. Van­nak azután olyanok is - például a szegre­gáció, a természettől való elszakítottság s az általános gyökértelenség -, melyek a modern élet tüneteiként egy mélyebben fészkelő s ekképpen áldozatosabb gyógy­módot igénylő bajra utalnak. Az orvoslásra váró sajátos problémák Mindenekelőtt itt van - ámbár a dolgos és derék lakosság soraiban elvegyülve - a bűnözők, kéregetők, alkalmi munkások és nincstelenek szám szerint jelentős rétege, mely ugyan a bérből élők nagy tömegéből csak szórványos foltokban tűnik elénk, ám ha együtt látnánk, e látvány bizonnyal ele­gendő volna ahhoz, hogy az „emberiséget megindítsa". E réteg egyrészt észrevétlen húzódik meg a szakképzetlen, alacsonyan fizetett munkástömegek árnyékában, me­lyekre eleven lidércnyomásként nehezül, s amelyek sorából folytonos utánpótlását nyeri; másrészt a notórius bűnözök azon szűkebb csoportját alkotja, mely a társada­lom egészén ragadozó farkasként vagy méginkább hiénaként élősködik. Közéjük tartoznak a legszegényebbek, akiknek száma látszólag állandónak tűnik. Közéjük tartoznak az özvegyek és rokkantak, akik éltüket szűkös, alkalmi alamizsnán tenge­tik, no és persze hátrahagyott utódaik, akik az ő nyomorúságukat, testi fogyatékossá­gukat öröklik. Ám éppúgy ide tartoznak a magukat nyíltan, sőt kihívón bűnözőnek valló alakok is, akik talán e lehangoló tár­saság legreménytelenebbnek tűnő esetei. Itt van azután az örökösen „fáradtak" né­pes serege: akik hetente pár napot dolgoz­nak csupán, a virág-, újság- és gyufaárusok hada, a fiákerek ajtainak nyitogatói, vagy épp ama semmirekellő alakok, akik fele­ségük bérén, a gazdagok könnyelműn osz­tott adományain élősködnek. Itt vannak továbbá a semmihez sem értő tanulatla­nok, akiknek még csak reményük sem le­het a folyamatos foglalkoztatottságra. És végül itt vannak - e komor társaság csekély töredékeként - a jóravaló szegények, aki­ket ilyen vagy amolyan egyéni balszeren­cse juttatott a szakadékba: néhány havi be­tegeskedés, a családapa váratlanul feltáma­dó, olthatatlan szomja, egy balul kiütött üz­leti vállalkozás, vagy csak a múló évek ín­séget, öregséget hozó könyörtelensége ­egyszóval mindazok, akik bármi okból oly mélyre süllyedtek, ahonnét önerejükből immár nem képesek ismét felküzdeni ma­gukat. Nos, ezt az elegyes és népes osztályt a változások minduntalan széttördelik, amint e negyedeket sorra megtisztítják és újjáépítik, amint London központi részein a szegénység koncentrált, sötét tömbjei lassanként eltünedeznek. Csakhogy maga az osztály ezzel korántsem szűnik meg, ha­nem tisztán nyomonkövethető módon el­oszlik, szétterül a környéken. Éppen úgy, mint amikor egy tintafoltot próbálunk víz­zel eltávolítani: maga a folt ugyan többé nem éktelenkedik ott kirívóan, ám egész környezete érzékelhetően sötétebb lesz egy árnyalattal. Ugyanakkor némely távoli, eladdig ismeretlen városszélen egyszerre

Next

/
Oldalképek
Tartalom