A modern metropolisz - Budapesti Negyed 6-7. (1994. tél – 1995. tavasz)
PROBLÉMÁK ÉS LEHETŐSÉGEK A SZÁZADELŐN - CHARLES E. G. MASTERMAN London élete - mai szemmel
látványosan megsokasodtak az olcsó színházak, zenetermek és szórakozó helyek, melyek, a legszegényebbek kivételével, immár mindenkinek elérhető - erkölcsileg jobbára ártatlan - szórakozást kínálnak. Az utcákat mindinkább gondozzák, a közegészségügy jelentős mértékben javult, a halálozási arány csökken, a bérek emelkednek. A szakértők egybehangzóan megerősítik, hogy az angol munkásember életszínvonala hosszú évek óta nem volt ily magas, mint manapság. Ugy tűnik, a moralisták és szentimentális széplelkek kétségbeesett, éhhalál szélén tántorgó, szánalmas szegényei mindinkább kivesznek, hogy helyüket egy szorgos, tevékeny, férfias helytállásra kész újfajta népesség foglalja el, mely napról-napra lendületesen gyarapítja a földkerekség leggazdagabb városának jólétét. Az iméntiekben vázolt kép felettébb vonzónak tűnhetik. Ahogy azt szavaival Őfelsége, e ma élő legfőbb tekintély is igazolni látszik: „Örömteli és egészséges családi lét, egyszerű étkek, szigorú szokásrend, ép testben ép lélek, meghitt kötődés férj és feleség, anya és gyermekei, idősebbek és kicsinyek, barát és barát között. Noha e gyermekeknek kicsiny korukban talán kisebb az esélyük a túlélésre, mint gazdagabb családokba született társaiknak, életük, úgy hiszem, mégis boldogabb emezekénél. A cselédek, dajkák és nevelőnők nyűgétől kezdettől áldásos módon mentesülvén, ezen gyermekek alighanem jobban szenvednének a kényeztetéstől, mint az élet zordon próbatételeitől." Az efféle kijelentések nyomán az optimisták - a szentimentális ellenvetéseket méltatlankodón elhárítván - a modern nagyvárosi életet mindenestől a lehető legjobb úton látják előrehaladni. Tisztes munka, meghitt családi érzés, ártatlan örömök; a fizikai szükségleteken túli igények felkeltésén és kielégítésén fáradhatatlan munkálkodó emberbarátok és felekezeti missziók, humanitárius szervezetek, melyek mindenkor készek a balsors esetleges csapásait orvosolni; felvilágosult rendőri intézkedések, melyek az eltévelyedetteket hivatottak ismét az erény útjára vezetni; önkormányzatok, állami hivatalok, iskolaszékek és körzeti elöljáróságok, melyek mindegyike derekasan kiveszi részét a közemberek jobblétre emelésének feladataiból csoda-e, ha az optimisták helytelennek ítélnek mindenfajta beavatkozást ezen üdvös folyamatokba, magabízón remélve, hogy a bölcsesség és előrelátás végül is képes lesz minden emberi erőfeszítést magától összefogni a lehetséges legjobb világ megteremtése érdekében? Ám térjünk csak makacsul vissza a tényekhez, amint azt az összképről alkotott első, még ugyancsak fogyatékos benyomásunk nyomán tettük, s próbáljuk megragadni a felszín alatt munkáló mélyebb folyamatokat. Lássuk, valójában mit is jelentenek a fenti törekvések egy itt élő család vagy egyén számára? Vajon miért, hogy e könnyed elégedettség oly heves ellenérzést és felháborodást vált ki legkiválóbb kortársaink körében? Ugyan honnête bírálatok kérlelhetetlen tüze, mely a fenti impozáns képpel egybevetve oly túlzóan valószerűtlennek hat? Kutassuk csak tovább az okokat, melyek városlakóink életét a mélybe húzzák, és lássuk, mennyiben igazolja a valóság teljesebb képe a jelen állapot dicsérőit avagy kárhoztatóit.