A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)
MÉLYBEN (függelék) - SALI EMIL Budapest közműrendszerei
építteti meg, s házilag kezeli. Pest város vízigénye ekkor kb. 1850 m 3 /nap volt. A vízigények kielégítésére 1866-ban ideiglenes vízművet létesítettek a Hajós téren (a mai Parlament helyén), s még ugyanebben az évben lefektették a Nádor utcában az első vízvezetéket 20" mérettel. 1869-ben beépítették a gépházba a második szivattyút, és több kilométerrel bővült a hálózat. Kőbányán üzembe helyezték az első víztároló medencét 10 800 m 3 térfogattal. A közműves vízellátás megindulása után az igények folyamatosan nőttek, s ezt a vízmű továbbépítésével követték. 1870 végére Pest város lakosságának 20%-a jutott vezetékes vízhez. 1878-79-ben a vízműhöz csatlakozóan 595 m hosszú galériát építettek, amellyel együtt a 1820 ezer m 3 /nap szükségletet ki tudták elégíteni. 1881-ben megkezdték Budaújlakon a budai végleges vízmű építését, amely üzembe helyezésekor napi 21 ezer m vizet termelt. Buda magassági viszonyaira tekintettel 6 ellátási övezetet (nyomászónát) alakítottak ki, lefektettek 45 km 75-500 mm átmérőjű vezetéket, és létrehoztak 13 284 m 3 térfogatú tároló kapacitást. 1884-87-ben átvezették Pestre a budaújlaki vizet a Margit-hidra szerelt 500 mm-es vezetéken keresztül. Az Országház építése miatt bővítették és áthelyezték a pesti vízművet, de a vízszükséglet további növekedése miatt szüretien Duna-vizet is juttattak a kiépült hálózatba. 1884-ben felmerült a pesti végleges vízmű megépítésének a gondolata. A kidolgozott javaslat szerint Káposztásmegyer és Dunakeszi határában olyan - természetes szűrésen alapuló - víztermelő telep hozható létre, amely Budapest egészének mennyiségi és minőségi vízigényét kielégíti. A javaslatot 1888-ban a főváros elutasította, és kimondta: „a fővárosban szükséges vízmű mesterséges szűrőkkel leendő építésének tervezésére legközelebb saját költségen pályázatot ír ki". A pályázat eredményeként azonban bebizonyosodott, hogy a főváros vízellátását természetes szűrésre alapozni műszakilag teljesen elfogadható megoldás. 1893-ban az új vízmű első ütemét üzembe is helyezték. A vízmű teljes egészében 1904-re készült el 180 ezer m 3 /nap kapacitással (a Palotai-szigeten 7, a Duna bal partján 34, a Szentendrei-szigeten 32 aknakút létesült, valamint építettek négy gőzüzemű gépházat és 2 db 1200 mm átmérőjű vezetéket a Nyugati pályaudvarig). (Újpest, gr. Károlyi Sándor és Budapest tíz évig pereskedett amiatt, hogy a vízmű az újpesti Duna partján létesült. Gr. Károlyi Sándor ugyanis - akié az érintett terület tulajdonjoga volt - Újpest polgárai részére parthasználati jogot biztosított, amelynek érvényesítését a vízműépítés lehetetlenné tette. Többszöri fellebbezés után végül a királyi Curia hozott ítéletet, amely alapján a székesfőváros gr. Károlyi Sándornak, ő pedig Újpest városának tartozott kártalanítást fizetni.) 1904-ben a vízszolgáltatás egyenletességének biztosítása érdekében megépítették a 17 500 m 3-es gellérthegyi medencét. Időközben, 1897-ben kidolgozták a főváros vízellátásának általános fejlesztési tervét. Megvalósítását 1910-ben kezdték meg azzal, hogy összekötötték a gellérthegyi medencét a budai csőhálózattal. A folyamatos fejlesztések ellenére az 1917-es vízfogyasztást (290 ezer m'/nap) csak a kutak túlerőltetésével tudták biztosítani, és még így is voltak vízhiányos területek. A túlzott kihasználás a termelés csökkenésével járt, és a vízfogyasztás mérséklése érdekében bevezették a vízmérők használatát. Az újabb bővítési munkálatok 3 évi előkészület után 1930-ban indultak és 1941-ben fejeződtek be. Korszerűsítették a gépházak 80%át, a gőzüzemről áttértek a villamos üzemre, több mint kétszáz új csőkút kapcsolódott be a víztermelésbe. Megépült a békásmegyeri gépház Duna alatti bújtatója, és a vízműtelep. 800 mm-es főnyomócsővel biztosították a krisztinavárosi gépházzal való kapcsolatot. A Szentendrei-szigetről 1934-36 között két alagutat építettek (280 cm átmérővel) a káposztásmegyeri gépházba (ezekben 2x2 db 700 mm-es
