A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

LENT - DÉRY TIBOR Alvilági játékok (részletek)

DÉRY TIBOR M

ielőtt meggyulladt, s egy hirtelen mozdulattal kinyújtóztatta tömzsi lángocskáját, amely barátságos, sárga fénnyel vonta be a nyers deszkapolcot és mögötte a fehér falnak támaszkodó, keskeny női kezet, a hoszszú fogadalmi gyertya némán állt a sűrű sötétségben, s csak egy pillanattal később kezdett rá, mintha maga is saját fényétől ébredt volna fel - szapora, sercegő hajnali szónoklatára. A pince alacsony mennyezete alatt az alvók azonnal felébredtek, s egy-egy önfeledt, rövid ásítással, vidor torokreszeléssel vagy apró nyögéssel felelve a fény üdvözletére, a harminc férfi és nő szinte egyszerre felült az ágyában. Csak a vészkijárat mellett fűrészelt tovább egy megátalkodott, magányos férfiorr. De ez is elhallgatott, amikor egy becsapódó akna megremegtette a falakat, s az egyik gyerekágy alatt halkan megcsörrentette az apró, fehér csillogó éjjeliedényt. - Korán kezdik ma! - mondta Lajos bácsi, mialatt vastag, fehér lábait fürgén kirántotta a teveszőr takaró alól. - Nagyon rájárnak most erre a környékre! - vélte egy álmos fiatalabb hang. A nők hallgattak. A pince túlsó végében is kigyulladt egy gyertya, egyet prüszkölt, majd hirtelen kiterítette gyors, sima fényszőnyegét a mélyen lecsüngő mennyezetre. A szomszédos pincéből, melyet csak egy lécajtó választott el, már behallatszott a begyújtott tűzhely ropogása. Egy újabb akna csapódott be; ezúttal már a cementpadló is megvonaglott, s a falon függő Krisztus-kép kissé elbillent. A házfelügyelőné négyéves kisfia felült ágyában, s ujjával a szélütötte képre mutatva, édesdeden elnevette magát.