A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PÓCZY KLÁRA Híradások a „földalatti városról"

leg-felsőbb része egy hármas (triplici) tégla sorbul állott, öt ezer egészeket szedett-ki az említett Polgár." A Duna bal partján, Pest mai Belvárosában is felismerték egy római fürdő részletét. A régi piarista rendház udvarán, a mai Erzsébet-híd lábánál tárták fel e maradványokat, értékelésük még 1796-ban megtörtént a rendház História Domusában. Erről Patachkh József későbbi tudósítását idézzük, a Történeti jegyzetek szabad királyi Pest városáról címen 1836-ban megjelent munkájából: „Hogy Pest már a rómaiak alatt is fennállott, arról alig kételkedhetni, mert még jelenleg is a kegyes oskolák szerzetének épülete alatt a fő piacon római fürdők maradványai találtatnak." Ebből a tájékoztatásból arra is következtethetünk, hogy a Flórián téren feltárt római maradványokhoz hasonlóan eleinte a pesti romokat is fenntartották, s ezek is csak később, az őket befoglaló épület lebontása miatt kerültek ki a város emlékezetéből - ahogyan ezt sajnálkozva említette Takáts Sándor 1895-ben (A főváros alapította budapesti piarista collegium története): „E fölötte érdekes lelet azóta teljesen feledésbe ment; a főváros múltjából is kiesett emlékezete..." A szóbanforgó római-kori épület a Galamb utca sarkán álló „100 éves" étterem alatt folytatódott. Rendeltetését tekintve a Contra-Aquincum nevű hídfőállásnak volt a Castrum mellett felépített katonai fürdője. A tábor romjaiból jelenleg részletek láthatók a téren. (Nagy Lajos 1946.) A XIX. század elején Óbuda, Buda és Pest rohamosan terjeszkedett, a gyarapodáshoz szükséges építőanyag egy részét az aquincumi romok szolgáltatták. Pedig Óbudán a felszínen még mindig lenyűgöző látványt nyújtó római kori épületmaradványok adják az egyébként jelentéktelenségbe süllyedt mezőváros érdekességét. Kedvez nekik a század első felének romantikus ízlése is, amely Európa-szerte vonzódik az ókori romokhoz. Ez az oka annak, hogy Schams 1822-ben megjelent „Vollständige Beschreibung der königlichen Freyen Haupt Stadt Ofen" című munkájában egy teljes fejezetet szentel a római régiségeknek, amelyek Buda és Pest kedvelt kirándulóhelyei. Könyvében, mielőtt rátérne a voltaképpeni látványosságokra, hangulatkeltésül a romantika jellegzetes gondolatmenetét és szóvirágait alkalmazza, ami annál is feltűnőbb, mert ez a stílus teljesen elüt a korábbi fejezetek józan és tényszerű leírásaitól. „Fájdalmasan bolyongok a mohával lepett romok között - írta Schams -, évezrede küzdve az idő múlásával, búskomoran szemlélik egymást, s a sóhajtó szelek üzenetével siratni látszanak első gazdáik elvesztését. Szerteszét hevernek hatalmuk töredékei, egykori nagyságuk holt darabjai, s a történelem szerelmese csak vesződve ismer fel belőlük valamit." E bevezető után hangnemet váltva a romok precíz magyarázatokkal ellátott felsorolása következik: a Flórián téri fürdő romjai, a Krempl-malom közelében lévő fürdő maradványai (vagyis a polgárvárosi nagy közfürdő), a polgári amfiteátrum romcsoportozata, az aquaeductus boltíves falvonulata a Lőpormalom mellett (vagyis a mai Római út mentén). Lényegében ugyanezek a műemlékek szerepelnek Römer Flóris, Rudolf trónörökös 1869-ben Óbudán tett látogatásáról adott beszámolójában: „Mennyire érdek-