A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PRAKFALVI ENDRE A budapesti „ős-metró" (1949-1956)

Blaha Lujza tér A kutatás jelenlegi szintjén biztosat nem tudunk az állomás műépítészeti kialakításának terveiről. Kérdéses, hogy egyáltalán készültek-e ilyenek, ugyanis 1952 februárjában sőt 1956 nyarán sem volt még eldöntve, hogy hol kerüljön egyáltalán elhelyezésre maga az épület. Bár a FaV építésének egészéhez viszonyítva ez csak részletkérdés volt, mégis megtárgyalta a Központi Vezetőség a Közlekedési Minisztérium előterjesztésében. Három változatot dolgoztak ki. Az első szerint a felszíni állomás hozzáépült volna a Nemzeti Színház főhomlokzatához, s ide érkezne a mélyállomásról a mozgólépcső. Meg is állapították, hogy az épület arányait ez a toldaléképítmény elrontaná. A második verzió önálló épületet vázolt a térre. Ennek hátrányát azonban abban látták, hogy az ily módon beépült tér utcákra bomlott volna széjjel. A harmadik elképzelés szerint a Rákóczi és az Akácfa 37. Az Ivánka-féle terv (bírálati jkv-ét közöltük, in: Építészet és Tervezés... i. m. dokumentumai között, 147-148. és Af. 68. kép, 26. o.) is megkísérel valami hasonlót az „alsó csarnok" díszítésénél, ahol „a pompeji falfestést kívánja életrekelteni a maga festett architektonikus kereteivel és ezeket a magyar életből vett elbeszélő tartalmú életképekkel tölti meg", azonban nem festve, hanem színes kerámiából megalkotva. (Károlyi i. h. 100.; fotó 102.) Itt konkrét előképeket is valószínűsíthetünk: Moszkva, Bjelorusz állomás - 1949-1951 (Moszkovszkij Metropoliten im.) és Gádoros i. h. 81. Ezzel szemben Bonta János a Reischl-féle elképzelésekkel Ivánka elgondolását egybemosva a Magyar Építőművészek első konferenciáján (1954) kifejtette, hogy az egyik pályatervben a tervezők „az eszmei tartalmat magas toronyra helyezett munkás-paraszt alakjaiba sűrítették, a belső tereket ugyanakkor a magyar népi demokrácia életviszonyaival semmi kapcsolatot nem mutató, dekadens, arisztokratikus jellegű pompeii hangulatú architektúrával képezték ki". A Wetner-féle elgondolásokat viszont igen pozitívan minősítette: „az állomás témáját... az architektúra jellegével próbálta érzékelteni. Tervében az állomás a főváros, a utcák sarkára, illetve az Akácfa utca egy üres telkére került volna az állomás. Ezt a megoldást azonban túl drágának találták. Összességében úgy ítélték meg, hogy az első két alternatíva ellen városrendezési és építészeti szempontok szólnak csak, ám a „Blaha Lujza tér jelentősége a város rendezése szempontjából korántsem lehet olyan nagyfontosságú, hogy a kérdés eldöntésében kizárólag a fenti szempontok legyenek mérvadók"(!) Forgalmi indokok alapján ekkor az első változat mellett döntöttek. Városrendezési szempontból Preisich Gábor azon a véleményen volt, hogy a Baross tér és a Blaha Lujza tér együttes kiépítése és a Rákóczi útnak - a város központjába bevezető főútvonalnak - a forgalmát akadályozó villamosvonalaktól való megtisztítása és a foghíjas telkek beépítése, az egész útvonalnak a jelentőségéhez mért ^ 39 megjelenését biztosíthatja majdan. munkásosztály egyik fellegvárának kapuja, ahol a város és a vidék, munkás és paraszt találkozik, az érkező vidékit számára rokon, érthető (kiemelés tőlem - P. E.) és kedves környezetben fogadja". (B. J. hozzászólása, 1954. március 13. In: Magyar Építőművészek Szövetsége konferenciája és közgyűlése. Bp. 1954.124. sk.) A torony korszakunkra vonatkozó építészeti-kronológiai kérdésköréhez lásd.: P. E.: A Rákosi-bástya. In: A Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve, XIV. k. (1988) 381-406. és Mojzer Miklós: Torony, kupola, kolonnád. Bp. 1971. 38. Pl. Arch. 276 f. 54/182. Friss István láttamozta 1952. február 26-i dátummal. Az UVATERV tervtár szívességéből a MÉpm gyűjteményében: 32 db. skicc. p. színes c. vázlatok (különböző méret) az elhelyezési lehetőségekről 19 5 2 ( 19 5 6 ? ) valamint a FaV állomás 'A' és 'B' terwariónsai. R. sz. 1., 2. p. tus. M = 1:200. Tervező: Mondok L. - Molnár R. - Miskolczi L (Főépítész Benkhard Á.) 1956. VII. 10., 12. 39. Cf.:Preiskh,1953. i. h.