A város alatt - Budapesti Negyed 5. (1994. ősz)

BETEMETVE - PÓCZY KLÁRA Híradások a „földalatti városról"

böző germán törzsekről - amit több művében is érzékletesen kifejtett - azért is roppant tanulságos, mert nem sokban különbözhetett a Pannoniáról alkotott képtől. Annak ellenére, hogy már a Flavius uralkodók sem származtak Rómából, és nem a régi köztársaságkori patrícius családok utódai (Domitianus például Gallia Narbonensis szülötte, Traianus és Hadrianus meg Hispániában láttak napvilágot), a Földközitenger menti területeket és a hellenizák keletet természetesen másként értékelték, minta Rajna-Duna vidékét. Ettől függetlenül, amikor Hadrianus 106-ban Pannónia Inferiorba került helytartónak, Ilitől az ifjabb Plinius Bithyniát kormányozta, míg 112 körül Tacitus a szomszédos Asia provinciát; e három helytartó napi teendője béke idején nem sokban különbözhetett. Pontosan tájékoztat erről ifjabb Plinius és Traianus levelezése, helyesebben a helytartó jelentései és engedélykérései, amelyekre a császár gyorsan, néhány lényegre törő mondattal válaszolt. (Ifjabb Plinius: Levelek. X. könyv, fordította Muraközy Gyula, Budapest, 1966.) E levelekből kiderül, hogy a helytartó idejét „utazás és munka, munka és utazás" tölti ki. Városról városra jár, kihallgatásokat tart, bírói vizsgálatokat rendel el, engedélyt kér kivételes esetekben egy-egy polgári személy részére az állami postakocsin való utazáshoz stb... Aktákat tanulmányoz, építkezéseket ellenőriz, s a helyszíni tapasztalatai alapán küldi jelentéseit Rómába, a császári kancelláriához. A „leveleket" olvasva egyértelmű, hogy a helytartó valóban a császár nevében kormányozza a rábízott tartományt a II. században. Semmilyen komolyabb ügyben sem dönthetett önállóan. Az I-II. századokban a helytartók, a táborparancsnokok, a légiósparancsnok-helyettesek - mint említettük - néhány Róma városi, itáliai szenátori családból kerültek ki. E szűk kör biztosította az óriásivá duzzadt Imperium egységes mentalitásból fakadó egységes vezetését. A III. század elejére ez megváltozott, az afrikai császár Septimius Severus és utódai alatt, illetve a pannóniai és illyricumi katona-császárok idejében fordult a kocka. A demokratizálódás során a szenátori családok fokozatosan kiszorultak a Birodalom vezető állásaiból, s ezt a gyakorlatot a III. század közepén törvénnyel szentesítették. Gallienus császár (253-268) egyik rendelete kizárta az arisztokráciát a légiók vezetéséből, s a birodalmi hadsereg tábornoki karából, törzstiszti gárdájából. Néhány kivételtől eltekintve egy évszázad óta a Birodalom imperátorát a hadsereg választotta; ez a rendelet utat nyitott a pannóniai hadvezéreknek a császári bíborig. (Fitz 1982) Egy bronzlelet tanulságai Az alábbiakban egy lényegesen jelentéktelenebbnek tűnő, mindössze 2,7 cm átmérőjű bronzlelet tanulságait tekintjük át. A darab a III. század elejéről való, tehát a Castricius sztélé koránál bő évszázaddal későbbi események élednek fel e tárgy hátterében. Az aquincumi polgárváros egyik (az úgynevezett Symphorus) mithraeumának a sekrestyéjében találták az ásatások alkalmával a szóban forgó bronz verőtövet. A